Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)

2019 / 11. szám - Zelei Miklós: Gyilkos idők (Epikus improvizáció, II. rész)

35

Egy sült kacsa jelenik meg Románia légterében. Mire a délnyugat-romániai

támaszpont regisztrálja, el is fogy. Blegu Mircea harcos a támaszpont kulcsembere. Fején antennás fülhallgató, zsírkréta a fegyvere. Románia hatalmas plexitérképe mögött a harcálláspontja.

A radarállomás befogja a bejelentetlen légi célt. A helymeghatározó adatokat,

kódokat leadja a dél-romániai parancsnokságnak. Ott mindet azonnal titkosítják

és parancsot kérnek a bukaresti minisztériumtól, hogy a titkos kódokat, koordinátákat bediktálhassák a zsírkrétával várakozó Blegu közlegénynek. Ő ábrázolja

a bejelentetlen légi cél mozgását Románia hatalmas plexitérképén. T

ükörírással,

hogy a szemben ülő Dumitrescu Romulus hadnagy azonnal le tudja olvasni

.

A szolgálata előtti ivászaton az olcsóbbik sárga cujka betesz Blegunak nagyon.

Tükörírni elfelejt ebben az állapotban. Dumitrescu hadnagy tükörolvasni tanul

meg. Harminc perc, mire Blegu harcos fülében fölhangzanak a koordináták, az

adatok, a kódok. Amikor fölírja őket, az étlapon nem szereplő kacsasült már egészen másutt repül, mint Plexi-Romániában. Ami nem probléma, ugyanis a célkövető föld-levegő rakétákat pár napja átvitték javításra a Burebista şi Decebal téri Dacia-szervizbe. Még szerencse, hogy Murgulescu tábornok nem ad parancsot a

sült kacsa lelövésére. Azt parancsolja, hogy az önálló, román–jugoszláv fejlesztésű IAR 93-as vadászrepülők a bejelentetlen légi célt kísérjék le a tiszti étkezdébe.

De a gépek nem tudnak fölszállni, mert kifelejtették belőlük a hajtóművet. B

ăga-

mi-aş pula! Asta am pizdit-o de-a binelea! Pardon, Rom

â

nia, pardon, tragedia,

pardon, ho

ţ

ia, pardon, comedia, pardon, monotonia ba nu bigamia ori bog

ăţ

ia. A sült kacsa a Spitalul Panduriban landol ezalatt. Bukaresti barátom k

órházi ágyán ülve befalja. Az utolsó falat még le se megy a torkán, már haldoklik is.

– Milyen finom! – nyalogatja a szája szélét. Mosolyogva a párnára dől. Már

nincs benne élet. Csak az arcán a huncut mosoly. Átbaszni a világot. Sikerült!

Sikerült! Most is. A sült kacsa még hosszú percekig emésztődik a gyomrában.

Ami maga az élet. A lényeg.

Ez a történet születik bennem. Anélkül, hogy akarnám. Nem én voltam! Nem

én öltem meg! Az égből jött a sült kacsa. Isten kacsasültje.

Télen hal meg. Nyári a legtöbb emlékem. Az Adidas-kultúra idejéből. Az

élelmiszer jegyre van. Üzemanyag nincs. Felismerhetetlen tömény ital. Vodka?

Cujka? Elmosatlan étolajos üvegben. Az van. Százméteres sorok a buszmegállókban. A buszmegálló tábla hamarabb fog elindulni, mint a busz. Az elnyomás

nyomorát a szépség áttöri. Egy fiatal lány arca. És repedezik a zsarnokság vén

homloka. Az időtlen csoport. Nem várakozik. A szemben lévő park varázslatos

zöldjeit csodálja! Ugyanannak a színnek ezer árnyalatát. Nem jön a busz? Nem

azért vagyunk itt. Megjön? Akkor elmegyünk. A következő megállóban is gyönyörű a zöld. A levél. Amikor kipattan a rügyből. Amikor hullani készül.

Sorban állni Adidasért. Évek óta az egyetlen kapható hús a csirkeláb. Ezt hívják Adidasnak a fogyasztók. Ilyen világmárkát ennyire olcsón? Adnak rá, hogy

mindig jól érezzék magukat.

Mennyből a kacsasült. Ebbe a városba érkezik. De csak most. Amikor érkezése

már a múlt.

Akkor volt!