Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 11. szám - Zelei Miklós: Gyilkos idők (Epikus improvizáció, II. rész)
32 világgal. Tudjátok meg tik is, hogy mi a fájdalom, ha ott álltok messze hagyva a sírom szélén. És én kacagok a koporsómban rajtatok. A kártyabrigádon! Már soha többet nem kell meghamisítanom miattuk a könyvelést. Megint fekete tintával áthúzott, olvashatatlan sorok. Nem érdemes itt maradni veletek. Semmit se érek. De ti még annyit se. Fekete tintával kihuzigált sorok. Írom a neveket. A kártyabrigádban Bánfi Mátyás A név után nagy lyuk van a levélen. A névsort kitépték a papírból. M ár csak az aláírás látszik . Mari De a Mari áthúzva. És alá írva: Kacsala Mária könyvelő Malinovszkij Tsz – Nincs gyülekezés, emberek! – ordít Ármány őrmester. – Indítsanak hazafele! Mindenki hazafele! A Jövő Daráló Hivatalban Marofka közmunkásőr végre megtalálja a létrát, kihozza, a hirdetőtáblának támasztja. Amikor fölér, a hirdetőtábla megadja magát, hanyatt dől. Marofka létrástul rázuhan. A rendőrkapitány a búcsúlevelet letépi, a zsebébe gyűri. Marofka föltápászkodik. – Vigyék el megjavítani a hirdetőt – mondja a rendőrkapitány. – A helyire meg ültessenek puszpángot. – Értettem! – mondja Ármány őrmester. – Na, emberek! – Essen ki a cipőjébül, Ármány! Ez hogy történt? – kérdezi a kapitány. – Rálépek a pöcsire, oszt hanyatt lököm, őrmester. TT pisztoly az oldalán. Az övön rúdlámpa, gumibot. Ármány őrmester ugyanígy van fölszerelve, amikor félbemaradt öngyilkosságának hírére Kacsala Marihoz brrr brrr brrr a német Zündappe sivatagi terepjáró hűséges szovjet másolatán, csónakos Izs motorján kiérkezik. – Búcsúlevél van? – kérdezi. Van. Már rég valakinek a zsebében. Az izgalomban a gyors mozdulat nem tűnik föl senkinek. – Nincsen – jön az egyik sarokból a válasz. Kacsala Mari a hímzett házi áldás alatt, a rongyszőnyeggel letakart sezlonyon sír. Hol hit, ott szeretet, Hol szeretet, ott béke, Hol béke, ott áldás,
