Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 11. szám - Zelei Miklós: Gyilkos idők (Epikus improvizáció, II. rész)
18 szaki mellett. Nem nyer, nem veszít. Pénzénél marad. Megy a napközibe. Magára veszi hatgombos, faggyúsárga köpenyét, megigazítja üvegrubintos, aranyozott alumínium nyakkendőtűjét. Beebédel. És nagyon meglepődik, amikor az ajtóban megjelenik Stein Ármin, az osztályidegen maszek. A szomszéd ház, a szomszéd bádogosműhely tulajdonosa. – Jó napot, tanító úr. Kínálás nélkül leül. Nagy, vörös arcán csillog az izzadtság, rücskös kezeit kék vászonnadrágjába törölgeti. – Üdvözlöm – nyújtja előre vékony nyakát Imeczkó. Ez a köszönés nagyon városi. A fővárosban is megállná a helyét. – Még Párizsban is! – mondja neki egyszer Új doktor. – Ha értenék – de Imeczkó ezt rég elfelejtette. A kalandfilm a szovjet háborús film. Sok német katonával. Akiket majd legyőznek. De az másfél óra. Néha kettő. Amikor véget ér a film. Addig sok a Heil Hitler! Sok a Sieg Heil! Az oroszok köszöntéseit, vezényszavait meg szinkronizálják magyarra. Ők már mi vagyunk. Az idegen nyelvi jel az ellenség stigmája. De itt, a napközi udvaron bizonytalan, hogy a németeket legyőzik-e. Az dönti el, hogy a két-három legerősebb fiú melyik csapatba áll, amikor kezdődik a katonásdi és elhangzanak a vezényszavak: – Sztalingyertyák a vécé mögé! – Németek a kerítéshez! A kerítéstől indulnak rohamra a németek. – Heil Hitler! Sieg Heil! Odanyílik a bádogosműhely ablaka. – Tanító úr, munka közben én egész délután ezt hallgatom – mondja Stein Ármin, korábbi fajidegen, most osztályidegen. – Hát. Hát. Hát – Imeczkó napközis nevelő. – Szóhoz se tudok jutni. – Én se – mondja Stein Ármin. – Hogy lehetne ezt megszüntetni? – Vizsgálatot indítunk. – Nem kell vizsgálat, tanító úr – mondja Stein Ármin. – Csak szóljon rá a gyerekekre, hogy másképp játsszanak háborúsdit. Imeczkó napközis nevelő el akar köszönni, de Stein Ármin folytatja: – Nagyon kevesen jöttünk vissza Auschwitzből. Tudja, tanító úr? – Nem, kérem, nem tudtam. – Persze. Tanító úr nem idevalósi. Imeczkó. Ilyen név itt nincs. Honnan is tudná. Egy beköltözött. Zsinagógánk is volt. Itt a mögöttünk utcában. Nem a főutcán. A kommunista párttitkár lebontatta. – A Munyi elvtárs? – Ő. Azt mondta, ha nincs zsinagóga, elmennek a zsidók. Ha elmennek a zsidók, nincs zsidókérdés. Két nap alatt tüntették el a zsinagógánkat. Tudom, kinek lett ingyenház az anyagából. – Ez borzasztó! Borzasztó – mondja Imeczkó napközis nevelő. – Borzasztó? Tanító úr nem beszélhet így a pártjáról. Helyeselnie kell. De ígérem, köztünk marad. Ez is zsidó ház volt, ahol most vagyunk, a napközi. Tudja, tanító úr?
