Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 10. szám - Novák László Ferenc: A pedagógus Arany János
105 Novák László Ferenc A pedagógus Arany János Nemzetünk halhatatlan költője, Arany János életét sorsfordulók, valójában sorsfordító pontok szőtték át. Nagyműveltségű költőgéniusz, aki az írástudományban, mint hivatalnok, is szilárdan állta helyét, ugyanakkor tanítóként is kimagasló teljesítményt mutatott fel. 1 Arany alapfokú iskolázottsága Nagyszalontához kötődik. Tehetsége már korán, gyermekkorában megmutatkozott, amikor még iskolakezdés előtt már megismerte a betűket – a fagyott párás ablaküvegen gyakorolva –, s megtanult olvasni. Hatéves korában kezdte iskolai tanulmányait, 1823-től 1833-ig a szalontai elemi és algimnáziumban tanult és tanított. 1833-ban már a költészeti osztályt végezte, majd novemberben már Debrecenbe távozott a Kollégiumba. 2 A kor tehetséges protestáns ifjai számára a Debreceni Református Kollégium jelentett továbbhaladást középfokú tanulmányaik megszerzésére, ahol Arany János 1833–1836 között volt „tógátus deák”. Rendkívül szorgalmas, tehetséges tanulónak bizonyult. Sokat olvasott, nyelveket tanult. A tanítást illetően nehezére esett a magoltató oktatási módszer. Kiváló tanárai közül nagy hatással volt rá Sárvári Pál, aki meglátta benne a tehetséget, tőle tanulta a rajzot is, ugyanakkor az ő ajánlásával állt be vándorszínésznek. A zenei műveltség irányába Zákány József professzor terelte. Arany János zenei műveltsége kiteljesedett. Gitáron, zongorán már kisebb korában megtanult játszani, de a kottaírás tudományát is elsajátította, zeneszerzéssel is foglalkozott. A kollégiumi diák, ekkor már java serdülőkorban lévő fiatalember, aki mint érett nagydiák, tógátus , 1834-ben segédtanítói állást vállalt anyagi körülményeinek javítása érdekében. A protestáns iskolákban – így például Nagykőrösön is – az érettebb, nagy tudású „öregdeákok” foglalkoztak a kisebbek tanításával. Ők a „praeceptorok”, segédtanítók, akik megbecsült tagjai voltak nemcsak az „oskolának”, de magának a városnak is. Nagykőrös református magisztrátusa a XVIII. század közepéig közvetlen fenntartója, majd az egyház önállósodása után is támogatója maradt az egyháznak. A XVI–XVIII. században a prédikátorokat, a református lelkészt és helyettesét, az „oskolamestert” vagy rektort, a fiú- és leánygyermekek tanítóit évenként fizetésben, ellátásban részesítette. A támogatottak között voltak az öregdiákok, a preaceptor ok is, akik segédtanítóként működtek az iskolában, ezért meghatározott bér mellett évente még 10-12 akó (fejenként kb. 2–2,5 hl) mennyiségű borjárandóságban is részesültek. 3 1 A dolgozat előadásként hangzott el 2019. március 12-én, a Károli Gáspár Református Egyetem Nagykőrösi Tanítóképző Főiskolája által rendezett „Tanítók Napja” ünnepségen, konferencián. 2 Arany János nagyszalontai éveihez lásd Danielisz Endre, 1992. 3 A XVIII. században erről tájékoztatnak a városi számadások. Például 1715-ben „Kőrösi Scholab’eli Deáksághnak igért tíz ako borok hellett adtunk nekiek fn 20 ext D 16 ½” a 19 forint 93 ½ dénár összegű évi
