Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)

2019 / 10. szám - Zelei Miklós: Gyilkos idők (Epikus improvizáció, I. rész)

31

Royalflössel nyitok, és úgy is folytatom. Hamar elfogy a pénze.

– Nálad van valamennyi? – kérdezi Évikét.

Eperajkú elébe teszi a pénztárcáját.

– Ennyi.

– Ez elég – mondja az angol király.

– Hadikölcsön – mondom. – Amely megfordítja a küzdelem sorsát.

Fasorbasincs Gyuri homlokán izzad a remény, szorítja a lapokat és figyel rettenetesen.

– Végül is jól játszol, nagyon – mondom neki.

– Tudom.

– Csak most elpártolt tőled a szerencse.

Bólogat. – De azt vissza lehet szerezni. Azért forgandó. Csak nem szabad föladni.

– Nem is fogom – mondja.

– És egyszer csak a te pártodra áll – mondom.

– Póker! – vigyorog.

– Flös – mondom.

– Az royalflös – nézi a lapjaimat.

– Tényleg. Bocs. Elnéztem – és már Eperajkú pénztárcája is nálam. Nemcsak

a pénze.

– Már nem tudok mit föltenni.

– Dehogynem. Ott a karórád. Így abbahagyni?

És elveszíti.

– Vége – mondja.

– Ugyan már – mondom. – Tedd föl a barátnődet.

– Engem?

– Téged.

– Őt nem – mondja György király.

– Ellenében mindent fölteszek, amit elnyertem tőletek

. Plusz még, ami nálam

van pénz – mondom. – Vertük reggelig a blattot,

és nyertem végig. Tele vagyok

dohánnyal. Utolsó parti.

György király bámul.

– Már ideje is veszítenem – mondom. – Egy nagy tét.

– Én? – kérdezi Évike.

– És mindent visszanyertek.

– Így lesz – György király kever, oszt, veszít.

Fölállok.

– Az órádat meg visszakapod – mondom. – Hogy tudd, hány óra van.

Eperajkú Évike pénztárcájába visszateszem a pénzt, ami az övé volt, és odaadom neki.

– Menjünk – mondom.

– Hova?

– Hova? Hát énhozzám.

Az úton azt mondja Eperajkú:

– De te nem kockáztattál semmit.