Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 10. szám - Zelei Miklós: Gyilkos idők (Epikus improvizáció, I. rész)
29 söpörni. A legszegényebb legények. Már a Szent Kereszt-Szamuely utcán hallatszik az ordítás: – Sziksót vegyenek! Sziksót vegyenek! Drótostót jár, vasfazekat, üstöket is befoltoz kézi üllő jén nitszeggel, flepnivel. Vándorköszörűs biciklin. Vándor üveges gyalog, hátán nehéz faalkotmány, benne ablaküvegek. A Kis Magyar Alföld vándorai. Rongyszedő jön, ül a bakon, hos zszú ustorával girhes lovacskájáról egykedvűen hajtja a kövér legyeket. A kocsi kenetlenül nyikorog. – Nyeee – biztatja a rongyszedő a lovacskát. Sípjába fúj, kiabál, kalapot emel. – Nyeee! – Fölfekszek rá így , ahogy vagyok – nézi öreganyám a rongykocsit. A digesztor felől édes dögszagot hoz a meleg szél. Állatifehérje-feldolgozó telep. Döglött lovak, kivégzett kutyák, pestisdisznók, elhullott tehenek, baromfiak várják a melegben, hogy lefőzzék őket, enyvanyag legyen belőlük, ami szétesne, mindent megragasztani. A digesztorszag mámorító ájer a legyeknek. Erőt ad nekik a bágyasztó melegben, légiókban rohamozzák az ajtót, nyitáskor egy- egy kohorsz bejut, a konyhaasztal fölé rajzszögezett légyfogókon vonaglanak, jártatják a lábaikat az enyves szalagokon, emelgetni próbálják a szárnyaikat, a legéleterősebbek a konyhaasztal viaszkosvászon terítőjére potyognak, ráragadnak, egyenként kell őket fö lcsipegetni. Magányos kiemelkedés a tájban a dögkút alacsony betonkávája. Nagy, kerek betonlap fedi, a betonlapon négyzet alakú, míniumszínű vasajtó. Nagy a rajzás, amikor nyitva marad. A méretes vasajtót lelakatolják, hatalmas köveket tesznek rá, de a cigányok kifigyelik, ha egy-egy disznótetem mégse a digesztorban, hanem a dögkútban végzi. Lelökdösik a köveket, leverik a lakatot. A dögök tetején legfölül ott az elhullott, szép, kövér disznó. Csak alá kell szállni érte. Csak tudni kell beszélni a dögök nyelvén. Hamar fölhozzák. – A dögzabáló büdös kurva anyátokat baszn átok szájba a kankós, kék eres, cigány faszotokkal, megint a dögciszternát hogy kizabáltátok – üvölt Ármány őrmester. De későn. A disznót már megették. – Jó az. Csak sokáig kell főzni! Az első lét leönteni. És sokáig főzik . De sose csukják vissza a dögkutat. Lezúdulnak a legyek, a mély kürtő, a vastető megsokszorozza a boldogságuk hangjait. A pokol zümmögő kórusának zúgása a süket hőségben. A nyitva hagyott vasajtón kiárad a sötétség. Amikor teljesen beborítja a tájat, és lehűl egy kicsit a levegő, megszólal a mező. Gyepmester. Pecér. Sintér. Dögész. Dög ász. A Jövő Daráló Hivatal kebelébe tartozik. Ebből a foglalkozásnévből nincs családnév. Dr. Sintér Adrienn gyermekpszichológus. A gyepmester hajnalban indul, visszazárja a dögkutat. Még délfelé is halvány vaníliaillat szállong. Káromkodva görgeti a nagy köveket vis zsza, erőlködve, izzadva emeli őket föl a vasajtóra. Tudja, hogy nemsokára kezdheti elölről. A kutyafogdosást is. Négy-öt kutyát tud egyszerre hazavonszolni. Kezében a hurkokkal fölkerekedik. A viskója a sintértelep. Kint a G ödrösök után . A kerítés görbe akáckarók, fölül egy szál vastag drót kihúzva rajtuk, semmi más. De csak az út felől. H átra felé a végtelenbe nyílik az acatos udvar. A hazavonszolt
