Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 10. szám - Zelei Miklós: Gyilkos idők (Epikus improvizáció, I. rész)
28 – Tíz férfi! Karcsi legény bokánál megkötős hosszú gatyája hamarosan térdig csúszik. – Hát ez a gatyabaj – mondja. Elöl gennyes, sárga, véres váladék a gaty án . – Ezt meg hogy szerezted be, édes fiam? – A legerősebb háziszappany se viszi ki. – De kitől kaptad el? Kihez jársz? – Violához – mondja Karcsi legény. Zseb ében üveg pálinkával Karcsi legény már túl az erdősávon jár. A téeszistállóba viszik a lábai, a lábait irányító vágyai. Hetekig szavát se lehetett venni azután, hogy az apjának a szép, fehér farokbojtos, zsemleszínű Viola tehenet is be kellett vinnie a téeszbe. Aztán kilesi az alkalmas pillanatokat, és derűje visszatér. Az orvoskaland után azonban mezőőrt állítanak az istálló elé, a vadászpuskás Mugura személyében, aki üveg pálinkáért beengedi az Iójára vágyakozó Karcsi legényt az istállóba, és odébb ballag, hogy a légyottnak tanúja ne legyen, miközben ő maga is ábrándozik . Bogárkájáról. A szárnyas l ányról. Aki a padláslétráról esik a tyúkudvarra kiskorában. Nem szárnya nő, hanem púpja. – Sose leszek menyasszony – sír, amikor Mugura leakasztja válláról a vadászpuskát, és kibontja őt különleges szabású ruhájából, amely a hátán zsáknyi bőségűre, mellrészén meg szűköcskére van szabva. Mugura leveszi róla a csipkés alsóinget is, amelynek ugyanolyan szabása van, mint a fölsőruhának, és ágyba viszi Bogárkát . Bogárka melle horpadtan bemélyed. Oldala jobbra-balra kiszélesedik. Napfényt sose látott, nagy, domború háta magasra emeli ezt a különös élő lényt, amint Mugurát előre-hátra, jobbra-balra rengeti. – Úgy ringatsz, mint egy bölcső – mondja Mugura. Bogárka olyan, mint egy pók, ahogy hosszú, fejletlen karjával átöleli Mugurát. – Kapd be, kapd be, most élvezek – ordít Mugura. – Te vércse. – Hogy én ezt megértem. Hogy én ezt megértem – sóhajtozik Bogárka. – És n em csak álom! * Minden avadék a szappanfőzésbe megy. Lobog az öntöttvas katlanban a tűz. Jó fa kell, erejük legyen a lángoknak, rotyogjon az üst. Zsír. Zsír. Zsír. Az összes disznóvágási nyesedék, hulladék, b élzsír, fodorzsír. Megavasodott zsír, töpörtyű , szalonna. Kis Eszter lúgköve. Ne higgyük el, bárki állítja, hogy „felesleges olyasmit megcsinálni, ami magától is bekövetkezik”. Száll a zsírgőz. Forr a szappan. B üdös lélek úsz ik fölötte. Kavarni, kavarni, kavarni. Amíg föl nem jön a tetejére a sárgásfehér hab. Lekanalazni, farámába önteni, szikkadni hagyni, madzaggal feldarabolni. Lehet mosni. Nincs mindig lúgkő. Szódaport söpörni a tóaljban , sziksót, hozzá fahamu, meszet, így főzni lúgot. Sziksó árus jár esős, vizes időkben , amikor nem lehet
