Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 10. szám - Zelei Miklós: Gyilkos idők (Epikus improvizáció, I. rész)
26 Metál János kulák bal zsebében, jobb zsebében egy-egy flaska, úgy indul neki, mintha köszöntőbe menne. Csak mégse, rejtekutakon halad, kertek alatt bújik . Sok a besúgó. Már a készítésk or is óvatosnak kell lenni. Dugva megcsinálni, mert ha éppen akkor jönnek, és megfogják vele, tiltott dohánytermesztés, elveszik a szép, felfűzött, töretlen dohányleveleket, őt meg addig ütik, amíg be nem vallja, hogy a k iáztatott dohánylével kit akart megmérgezni. – Nem verjük agyon, hogy holnap is el tudjuk verni – mondja Metál János kuláknak egy ismeretlen, akit korábban sohasem látott. – Meg holnapután is! – mondja az ismeretlen, és újabb pofonokat ad. Teherautóval huzkodják ezeket körbe-körbe. Leugrálnak a ponyva alól, fegyver lóg rajtuk, gumibot van náluk, végigverik az embereket , azután viszi őket a teherkocsi tovább. Ugyanott soha többet nincsenek még egyszer. Másik osztag érkezik. Metál János kulák mellé behozzák a Jövő Daráló Hivatalba Horváth Péter kulákot is. – Na most már nem verjük magukat – mosolyog rájuk egy másik ismeretlen. Egy harmadik meg elordítja magát: – Adjon egy kurva nagy pofont a Metálnak Horváth, az istenit a pofájának. Bejön a negyedik, puskatussal hátba vágja Horváthot: – Parancsmegtagadás? – újra hátba vágja. Metál megkapja az első pofont. – Maga ezt tűri, Metál? Hogy egy kulák pofozza? Hát ilyen szar ember maga? – Köpje szemen a Horváthot! Nagy turhát a pofájába. Horváth Péter kulák és Metál János kulák késő éjszakáig ütlegeli, köpködi, szidalmazza egymást. Ha nem elég kemények, puskatussal, gumibottal kapják a biztatást. Dr. Gristyuk Gizike állatorvos figyeli őket egészségügyileg: – Még lehet. – Még lehet. Horváth Péter kulák és Metál János kulák legközelebb már csak a kukoricaföld szélén találkozik. – Elhoztad, János? – Elhoztam, Péter. Beveszik magukat a táblába, Metál János kulák odaadja az egyik nikotinlével teli flaskát Horváth Péter kuláknak. Koccintanak. – Az Isten bocsássa meg nekünk, Péter. – Az Isten bocsássa meg nekünk, János. Kukoricatöréskor találják meg a két kukacos hullát, egymás mellett, ahogy rókák megrágta arccal fekszenek. – Két piszkos paraszttal kevesebb – mondja Sódar elvtárs, a Jövő Daráló Hivatal első vezetője, és teker egyet a Jövő Daráló Gép karján. – Akkor még kézzel kellett hajtani – emlékezik Halasi bácsi-Földi bácsi. – De a fejlődés rohamlépte! Esik a hó! Nincs mán virág! Temető az egész világ.
