Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)

2019 / 10. szám - Zelei Miklós: Gyilkos idők (Epikus improvizáció, I. rész)

18

le magukról a vörös szalagokkal cicomált ruhákat, hanyatt fekve érkeznek le, és

féktelen szeretkezések, eszement orgazmusok hangja száll fölfelé. A tanácsháza

tetején áramtalanítani kell a váratlanul kikapcsolhatatlanná vált pléhkurvát, mert

a Közkívánatra című helyi indulókínálat helyett parázna hörgés, jajgatás, cuppogás hallatszik belőle. Folyamatosan szólnak a telefonok, de ha fölveszik őket,

azokból is ugyanezek a hangok hallatszanak. De még az íróasztalok lapjából is.

Halasi bácsi-Földi bácsi rászorítja fülét az asztallapra, gyönyörűséggel hallgatja a

veszett orgiát. És kiordít a titkárnőjének:

– Juszti, a fa vezeti a hangot?

– Telefonálok a kátéeszbe, elnök elvtárs – mondja Jusztina.

– Nem tud!

A kapitányság ormán az addig csakis monokulturálisan fénylő vörös csillag,

amilyet még az egész országban se látni sehol: villogó, színes fényeket szór

va,

forogva világít. Majd hirtelen megáll, s megnyugtatóan árad belőle a vörös fény.

Elcsöndesednek a lelkeket fölkorbácsoló hangok. Odalent kifulladtak a lányszereplők és felszabadultan, széttett lábbal alszanak.

– Jól van, nem köll má telefonáni – mondja az elnök elvtárs.

Csak ez hallatszik:

– - - . - - . - - . - - . - - . - - . - - . - - . - - . - - . - - . - - . - - . - - . - - . - - . - - . - - . - - . - -

. - - . - - . - - . - - . - - . - - . - - . - - . - - . - - . - - . - - . - - . - - . - - . - - . - - . - - . - - . - - . - - . - - . - - . - - . - - . - - . - - . - - . - - . - - . - - . - - . - - . - - . - - . - - . - - . - - . - - . - - . - - . - - . - - . - - . - - . - - . - - . - - . - - . - - . - - . - - . - - . - - . - - . - - . - - . - - . - - . - - . - - . - -

. - - . - - . - - . - - . - - . - - . - - . - - . - - . - - . - - . - - . - - . - - . - - . - - .

– Ez meg mi a lófasz, Juszti?

– Nem tudom. Csak érzek valamit.

A lenti világ kertjei, ligetei, rózsalugasai, gyümölcsfákkal beültetett teraszai,

virágos terei és utcái behálózzák a felszín alatt a földgolyót.

Meztelen fekete lányok teste csillog, japán pipik muzsikálnak, tipegnek, mosolyognak, skandináv

modellek kínálják magukat. A csapóajtó a földgolyó bármely pontján azonnal

megnyílik, amikor egy csinos lány vagy asszony rálép.

Nyomozók érkeznek, rengeteg kutyát hoznak magukkal, amelyek idegesen

rohangásznak, azonnal szagot fognak, de azonnal el is vesz

í

tik. Eltűnik a két

legjobb szuka. Az egyik pillanatban még világosan jelzik farkuk csóválásával,

hogy nyomon vannak, a másikban már nincsenek sehol. A nyomozók hazaküldik Zengő elvtárs bázishelyi

alezredest, mert jelenléte csak hátráltatja a kutatást,

keresést. A központból indulnak, egy se utca, se tér helyről, amely

úgy született,

hogy egy utca lerogyott,

és várja reménytelenül, hogy a szél elüljön és leszálljon

a por. Törölgetik a szemüket, holttesteket keresnek, árkokba elásott maradványokat, földarabolt hullákat.

Mindez nincs ma már. Én, a világon az egyetlen férfi, sok évtizeddel később

Kanadában, Québecnek tartva jövök a felszínre a lenti világból egy hatalmas,

fekete Mercedesszel. Tömegszerencsétlenséget okozok, ahogy a fölöttem száguldó autókat az utamból eltakarítom

és suhanok tovább. A Mercedesemnek nincsenek ablakai. Nincs benne kormány, nincs benne fék. Csak gázpedál.

Ránézek. A gondolataimmal növelem a sebességet. A műszerfalon nincs semmilyen kijel-