Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)

2019 / 10. szám - Zelei Miklós: Gyilkos idők (Epikus improvizáció, I. rész)

16

– Fordulj meg.

A kéz hátul is fölhajtja a szokny

át. Éljen alkotmányunk ünnepe! Rózsaszín

feneke olyan diadalmasan mosolyog a világra, mint a cipó az új kenyér ünnepén

a vörös drapériás, virágos asztalon.

– Mi van a Pajtás Újságban?

– Nem tudom – sír.

– Olvasd fel.

– Nem gyakoroltam be.

A rakott szoknyán oldalt nyílik a kapocs és a cipzár. Az úttörőblúz takarékosan csak köldökig ér. A vörös nyakkendő könnyedén kijön a fölégombolt gallér

alól

. A blúz következik. A melle már sarjad, domborodik. Az egészség közös

vagyonunk: Kovács doktor bácsi az ilyen

cicikért tart negyedévenként egészségügyi ellenőrzést.

– Most minden rendben. De sokkal többet sportoljatok! Testmozgás!

Testmozgás! Neked meg – int Csulik Icának – holnap délután műszeres vizsgálat

a rendelőben. Még meg kell néznünk valamit. Négykor.

A vörös zsinóros síp visszakerül Kapus Erika nyakába.

– Ugrás a talapzatra, föl, terpeszállás, előrehajlás,

és fújd a sorakozót. Fújd!

Fújd! Fújd! Soha meg ne állj.

– - - . - - . - - . - - . - - . - - . - - . - - . - - . - - . - - . - - . - - . - - . - - . - - . - - . - - . - - . - -

. - - . - - . - - . - - . - - . - - . - - . - - . - - . - - . - - . - - . - - . - - . - - . - - . - - . - - . - - . - - . - - . - - . - - . - - . - - . - - . - - . - - . - - . - - . - - . - - . - - . - - . - - . - - . - - . - - . - - . - - . - - . - - . - - . - - . - - . - - . - - . - - . - - . - - . - - . - - . - - . - - . - - . - - . - - . - - . - - . - - . - - . - -

. - - . - - . - - . - - . - - . - - . - - . - - . - - . - - . - - . - - . - - . - - . - - . - - .

B

árhol, utcán, téren, sportpályán, iskolaudvaron, lakószobában, osztályteremben, irodában a legváratlanabb pillanatokban nyílik a csapóajtó, az áru az alvilágba jut. Az ajtó bezárul, soha senki meg nem találja a helyet, ahol egy töredék

másodpercre megnyílt a felvilági lét. A körtefenekű Rendőr Klári reggel nyolc

előtt három perccel indul el, hogy a kapitányságig vezető másfél perces utat

megtegye, szolgálatba lépjen, és szaporán szétküldje az este kiállított idézéseket.

Nyolc órakor már nyoma sincs

. Az a sok ember mind szabadon jár, akiknek

Rendőr Klári jókor reggel ki akarta küldeni az idézéseket, amelyek még délben is

a mahagóni íróasztalon várakoznak, amikor kollégái keresni kezdik. Nem tudják,

hogy hiába. Hogy onnan még senki nem jött vissza.

Nem hozzák összefüggésbe a szép cigány lány

eltűnésével, aki egy jó hónappal korábban a kapitányság fogdájából párolog el úgy, hogy nyoma sincs zárfeltörésnek, rácsfűrésznek. Cigánypárizs putrijából hozz

ák be a lányt köztisztasági

őrizet címén, fürdetés céljából, hogy legyen kihez nyúlni férfiszükség esetén.

– Az első szappanyt

én adom – markolja meg elöl a kék csizmanadrágot Ármány őrmester. De mire kezében a kulccsal lemegy, a fogda üres. – H

át má,

h

ogy a picsába? Riadó! Riadó!

Hiába mennek szirénázva Cigánypárizsba, hiába keresik mindenütt, a lány

sehol.

– De hogy jutott ki? – jut eszébe estefelé

Ármány őrmnek az első számú nyomozati kérdés.