Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 10. szám - Zelei Miklós: Gyilkos idők (Epikus improvizáció, I. rész)
11 – Hát jól van – mondja apám. – Elköszön ök a Véljótól. Jön Annus, akiknél megszálltam. Nagy baj van, mondja. Itt voltak a partizánok, és azt mondták, hogy nyolc órára tessék bemenni a komendatúrára. M ég volt körülbelül két óra hosszám nyolcig, de ugye januárban akkor már jócskán sötét van. És azt mondja Annus, hogy a partizánok átkutatták a kocsit is, és találtak egy magyar katonaköpönyeget. Valóban volt nálam egy katonaköpönyeg, hogy a hideg ellen védekezzek. Mondom Annuséknak, hogy valamit nekem tegyetek enni, fogok be, és máris megyek, indulok. Itt van jelentősége annak, hogy Annusék ház a, ahunnan én elindultam, a falu szélén volt. Ott van ma is. Rajta azon az úton, amelyik közvetlen rámegy a katymári útra, a faluból rögtön kinn voltam. Volt közel két óra előnyöm, ami alatt Katymáron, a Nuber-tanyánál, én tudtam ott azt az átkelőhelyet, beléptem magyar területre. Minden tele oroszokkal. De még mindig megvolt a papír, amit egy orosz százados adott. Mindenhol elfogadták. Úgy látszik, ismerték azt a századost, hazajutottam. Útközben hallom és láto m, hogy két kocsi a másik úton engem keres. A Baja felé vezető úton, amelyik Garán visz keresztül. Célszerű is, hogy arra keressenek, mert körülbelül csak fele távolság a magyar határ. De azt az utat mindenki ismerte, erről a másikról meg kevesen tudták, hogy ott is át lehet menni. Hallom a lövöldözést is. Az egyik lovam csődör volt, rettenetes szilaj, gyütt mint az őrült. A katymári út, ez bizonyítható most is, horhos. Hogyha én mentem benne, nem látszott semmi. A havon nem zörgött semmi. Este tizenegy óra felé szépen átérek, csuromvíz vagyok. A madarasi községházának az istállójában a jászolba fekszem bele, és eldöntöm, hogy nem megyek többet. Az előző utam is teljesen sikertelen volt. Mit tudtam elhozni? A Mária-képet. Ott lóg a falon. Meg egy díszpárnát. Most meg a bőrömet épphogy meg tudtam menteni. Ha nem sikerül, én sem vagyok: az elejét venni szintagma pontos jelentése. És nem történhet meg 1998-ban az irodalmi rendezvényen, hogy szerelmetes barátom, aki volt, odasúgja nekem: – Legyél öngyilkos. Majdnem úgy írtam, nem hallom, hogy odasúgja. Igen, igen. Létrehozni a meg nem születettek fórumát. Ahol válaszolhatnak azokra a kérdésekre, amelyeket nem tett ek föl nekik. Ahol elmondhatják, hogy miért nem születtek meg. – Sokáig életben fog tartani ez a felszólítás – súgom, és nagyon f ölháborít , amiért ennyire otrombán megakadályozza, hogy a halálomnak élhessek . Holott a gázt nagyon szeretném még egyszer kipróbálni. Jó út. De azok a halálvágyók, akik a csővezetékek hálózatától távol, hátrányos helyzetben élnek, nagyon körültekintően próbálkozzanak vele. Kacsala Mari. Ma is mindenki fölröhög, ha elhangzik a neve. Pedig mennyire régen történik . A propán-bután palackot nyitja meg, de felindult állapotában elfelejti, hogy a bicikli hátsó villájára és csomagtartójára rögzített abroncsba helyezve már talán tegnap jó lett volna eltolni a palackot a gáztelepre, kicserélni. Épp hogy kinyitja, a gáz kifogy. Mari ott fekszik a konyha kövén ájultan, fölcsúszott szoknyával, összehányva. Könnyen átszellőztetnek. Amikor ezt olvassátok, én már nem vagyok kezdetű b úcsúlevele azonnal eltűnik a konyhaasztalról a műanyag csipkével letakart kancsó mellől. *
