Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 9. szám - Kabdebó Lóránt: A mindenség szerelmese
114 málódott ebben a megkötözve táncoltató világban. Hogyan került kapcsolatba mindennel, ami a huszadik század második felében értékké válhatott az utókor szemében. Miként sikerült kiválasztania barátait úgy, hogy az egyben korának legmagasabb szintű tájékozottságát segítette magában megalakítani. Mert ekként válhatott kora legtájékozottabb, legösszeszedettebb vizslató koponyájává, melyben született tehetségével a kor legellentmondásosabb gondolatvilágainak ütköztetését tudta összehozni. Hihettük, vélhettük személyében egy-egy csoportosulás tagjának, néha elkötelezettjének. Valójában: minden gondolat végigértelmezőjeként, mint egy újkori reneszánszember élt itt közöttünk. Ismerve minden irányzatot, törekvést, választ keresve minden kételyre, és személyes kapcsolatot alakítva az egymással ellentétes személyiségekkel. „Nem tudtam, hogy Juhász Ferenc ilyen úriember” – hangzott a látszólagos túloldalról, Nemes Nagy Ágnes szájából. Nehéz helyzetben, sokféle nagy költő utazásának mindent megpróbáló idejében. Ezt a csodát, a világegészben valóságosan, emberi kapcsolatokkal benne élő Juhász Ferenc-jelenséget menti ki az ismeretlenségből legközelebbi hozzátartozóinak bölcsen az élettényeit összegyűjtő emlékezése. Ezt a Juhász-portrét egyetlen filosz sem tudná utólag összegyűjteni. Említsem az Illyésékkel szövődő kapcsolatát. Ahogy a szomszédságukban élő Illyés Gyula apai érzelmeit kiváltották elárvult kislányával első felesége tragikus pusztulását követően. Megőriznek egy jelenetet, amint segít az idős mester a pusztulással vívódó fiatalnak a tűzifát felhordani az erkélyre, mondván: „Nem való ez neked!” Majd a legfontosabb titkukban, Flóra asszony József Attilára emlékező kéziratának megítélésében rábízva a véleménymondás sorsdöntő feladatát: „Te olvasd el!” Vagy amint a sokak szemében ellenfél újholdasok legnagyobbjának korai halálakor itt látom a könyvben a gyertyát gyújtó Juhász Ferencet, és hallom szavait: „Ő már boldog, megismerte a titkot.” Mily közeli létezéstudat élhetett bennük. És ott látom Ted Hughes-t, mindkettejük nagyszerű műfordítóját, amint Juhásszal feleségeik (Szeverényi Erzsébet és Sylvia Plath) közös betegségét említik, és tragikus végét félve gondolják végig. Legfontosabb kortársaival kerül kapcsolatba: barátjainak barátjává válva. Bretonnal és Beckettel például Hantai révén. Ki ez a Hantai? Hantai festményével én először a Vatikáni Múzeumban találkozhattam. Régen, még élete javában. Pedig élő művésznek ritka dolog odakerülnie. És ott élnek egymás mellett Weöres és Juhász, koruk talán két legnagyobb magyar költője. És megelevenedik összetartozásuk a Weöres-anekdoták ellenében, amint a valódi összetartozást meséli el a költő családja. És mennyire megtisztul az összetartozó és sokak szerint egyszerre csak szétváló testvér-barátok útja. Az elbeszélésben benne a buktatók, de az összetartozás teljes pátosza felülírja a vélt ellentéteket. Innen, a Nagy László – Juhász Ferenc-búcsúból virágzik ki a Juhász életét felszabadító második házasság létrejötte. Kilián Katalin doktornő is ott van Nagy László feleségének, Szécsi Margitnak az estjén a Kassák Klubban. Orvos lévén, látja Nagy László baját előre. Felhívta a figyelmét, menjen haza, hisz, látszik, rossz bőrben van, lázas. Nagy László maradt, nem ment. Másnap reggel holtan esett össze. És a Nagy Lászlót gyászoló Juhász első emberi-baráti szűk körű összejövetelén is ott lesz majd Kass Jano szervezésében. A látnok-költő egy telefonbeszélgetés során barátjának mondva a szavakat – mint mindig, most is pontosan, konkrétan, láttatóan fogalmazva – elképzeli eljövendőjét. Jano pedig egymással szembe ülteti őket. Emberek, segítő barátok (ebben a könyvben címszóként is megnevezve: Hantai Simon, Nagy László, Csernus Tibor, Weöres Sándor, Ferenczy Béni, Tamási Áron, Kassák Lajos, Illyés Gyula, Pilinszky János, és rajtuk keresztül a huszadik század oly sok nagysága) – a mi szemünkben már koruk géniuszai. Egymást kiegészítő nagyságok. Ebben a halhatatlan körben kérdezett a világ sorsára, kereste az ember hivatását és sorsát klasszikus költőnk.