Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 9. szám - „Vannak vidékek legbelül” (Némethi András professzorral Staar Gyula beszélget)
84 – Az algebrai geometriai kutatásokban most tehát hullámhegy van? – Reméljük, mindig az lesz. – A matematikában is szaporodnak a többszerzős publikációk. Hogyan vagy ezzel? Szeretsz csoportban dolgozni? – Szeretek együtt dolgozni másokkal, mert nagyon sok témát futtatok, sok emberrel kommunikálok. Az együttgondolkozás hasznos lehet akkor is, ha nem ugyanazon a terül eten dolgozunk. Így voltam Liviuval is. Én felvetettem valamit, ő rezonált arra, és az együttgondolkodás meghozta az eredményt. Nekem elég sok cikkem van másokkal. A közös munkába megpróbálok mindent beleadni, remélem, a társaim is ugyanezt teszik. Az az igazság, hogy állandó időproblémáim vannak. Olyan ember vagyok, akinek több az ötlete, mint amit le tudna írni. Akkor pedig miért ne osszam meg azokat másokkal, például a diákjaimmal? Amikor kutatási témákat adok a diákjaimnak, két dologra tör ekszem. Egyik, hogy a feladatok, ha sok munkával is, de számukra is elérhetőek legyenek, a megoldásukkal pedig nemzetközi mércével is m érhető, jó eredmény szülessen . Ilyenkor pörgetj ük a feladatot, ösztönözzük egymást. Nincs időnk várni, mert me gcsinálja előttünk más, elvész az ötlet, ha nem dolgozzuk ki, nem írjuk le. Ugyanakkor elmondok olyan feladatokat is, amik állócsillagok. Ott vannak fönn az égen, lehet, hogy nem érhetjük el őket, de világítanak. Mutatják az irányt. Feléjük közelítünk, s közben értékes eredményekhez juthatunk. Barátokkal, tanítványokkal együtt dolgozni mindig öröm. – Melyik eredményedet tartod legértékesebbnek? – Nehéz erre válaszolni. Amire most jólesően gondolok, büszke vagyok, az a rácspont-kohomológia, amit a felületszingularitásokhoz rendelt három-sokaságok vizsgálatára vezettem be. Egyre többen ismerik fel, milyen eredményesen alkalmazható. Elismertté vált, beépült a matematika világába. Bevezettem a gradált (fokszámozott) gyökér fogalmát is, amit világszerte egyre többen használnak, továbbfejlesztenek. A Springer Kiadónak van egy matematikai topsorozata, felkértek, írjak könyvet ezekről a fogalmakról, a hozzájuk kötődő eredményekről, amik eddig megszülettek, és a további célokról. – Mi a határidő? – Az már régen elmúlt. Remélem, az idén elkészülök vele. Régóta írom, húzom, halasztom, mert forrong a terület. Hogyan írjam meg, amikor minden mozog, nap mint nap új eredmények születnek? Talán nem is lenne szabad ilyenkor könyvet írni róla. – A monográfia megírásán kívül mik a közeljövőbeli teendőid, távolabbi céljaid? – Igyekszem a nemzetközi kutatással együtt haladni, a diákjaimat felemelni és oda belehelyezni. Szeretek a diákjaimmal együtt dolgozni, ha boldogulnak a nekik adott témákkal, akkor bekerülhetnek a kutatások fősodrába. Az ELTE-n most három PhD-s és egy mesterszakos diákom van. Már az első évben igyekszem megszólítani a tehetséges hallgatókat. Van, aki velem jön, van, aki nem. Most négyen írnak ilyen BSc-szakos dolgozatot velem. Az egyik különlegesen tehetséges PhD-s diákommal, Nagy Jánossal egy egészen új elméletet próbálunk kidolgozni. Sietni kellene vele, ugyanakkor érlelni is a gondolatot. A kutatás mellett előadásokat is tartok, konferenciákat szervezek, konferenciákra hívnak… Rengeteg munka van. – A konferenciáknak a napi internetkapcsolat mellett is lehet jelentőségük?
