Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 9. szám - Böndör Pál: Halálhír: A két Tandori, vagyis a végletek (vers)
36 Arra gondoltam már akkor is, gyerekfejjel, és azóta is sokszor, hogy szegény Ilona nem tanulhatott meg olvasni, úgy hunyt el. Sűrűn jutott az eszembe, szegénykém, mikor valami komoly bajba keveredtem, hogy milyen szerencsés fickó vagyok én mégiscsak, mennyi mindent megéltem azóta, és mennyi mindent olvastam! Tandori Dezsőt például, rögtön első megjelenésekor. A Töredék Hamletnek egyik legnagyobb olvasmány- élményem volt. A „sárga könyv” jelentőségével azonnal tisztában voltam, de nem lelkesedtem érte, annál inkább a Mennyezet és a padlóért. Harmincéves koromban négy hónapot a kórházban töltöttem, nem tudtam járni. Hetente változott az orvosok véleménye, műtik a gerincem, vagy mégsem. Tandori segített itt is, lefordította csak nekem Musil nagyszerű regényét, hogy kibírjam a végtelen kórházi napokat.
