Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 9. szám - Fried István: „az idő mint egy szonett ideje” (Töredékek néhány Tandori-szonettről)
34 Szombat, hajnal, vásárolni leugrik: egész zenére! Túltól tülkölés, ajtót harmonika-nyekkenve busz nyit, és dobol rajta az esőverés, szól a kanyar-nyikorgás nyenyeréje, valaki dalt dünnyög, ki veszi észre; távol helyek közel hajnalai, gondolja ő, ezt mind így hallani. (…) De az is: »a sora lesz«; a napoknak, napszakoknak, felfoghatatlanul, persze, csak miféle ideje-hosszat ígért bármit is? Ráadás tolul ráadásra, és ő mindezt megélte, így kell majd gondolni Rá, ki épp e távol helyek közel hajnalai mögül fog felé visszamúlani. Távol helyek közel hajnalai 22 A szonettekből feltáruló tematika némi „távol”-ságból ekképp köszön vissza lírai darabokból, amelyek – minthogy a líra más területeiről valók – továbbproblematizálják a személyesség/személyiség megnyilatkozási lehetőségeit, amelyek közeli és távoli, elmúlt és visszatérő között pozicionálódnak. 22 Tandori, A Legjobb Nap , 173, 29–30. A kötet elemzését nem merítettem ki, így a műfordító- szonettek értelmezését egy későbbi időpontban szeretném elvégezni. Ezek előzm é nyei közt régebbi egyetemi előadásaimat nevezném meg.
