Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 7-8. szám - Jericho Brown: 1. dal: Buja élet; 3. dal: (Meghátrálás) Emléksáv; 4. dal: Tükröződés; 5. dal: Nyáridő; Egy fiatalember; Megtalálva: Messiah (Borda Réka fordításai)
203 Ha a felkelő vörös nap ad ki hangot, Add, hogy az én hangom legyen az. Hallottam énekelni a napot 1968-ban. Megtanultam az orgyilkos szót, És néztem, ahogy városok égnek el. Jött még egy és valaki Felgyújtotta Detroitot. Ez volt a hatalom — A fehérek bámultak engem Egyenesen és megvakulva, Hogy ne kelljen látniuk, Mi a franc égett feketévé. 5. dal: Nyáridő Janis Joplin előadásában Isten rajtam tartja a szemét, de nem vagyok fecske. Sokkal inkább egy fűnyíró… nem is, egy láncfűrész, Bármi, ami minden, gondosan ápolt gyepet szétroncsolhat Port Arthurban, egy helyen, ahová akkor sem térnék vissza, Ha a polgármester az összes olyan uncia olajat felajánlaná, Amit az apám kannázott a finomítóban. A hangom, azt mondom, Nem kellemes. Semmi szép nincs benne. Akkor sem fog repülni, Ha Jézus nézi. Nem hiszek Jézusban. A Baxter fiúk csak azért másztak fára, hogy datolyaszilvával Dobáljanak meg. A fentről érkező jóságos és tökéletes ajándékok Úgy találnak el, mint a villám, mégis horzsolást hagynak maguk után. Szóval hazudtam? Hiszek benne, de nem gondolom, hogy Isten Kedvel engem. A lányok használt betéttel csaptak arcon az öltözőben. Ribancnak szólítottak, de soha nem haraptam vissza. Nem vagyok kutya. Láncfűrész, azt mondom. A hangom téged nyirbál. Fogadok, hogy szétrepesztem a torkomat. Igyekszem reszelősnek hangzani. Betépek, és olyan sokszor mondok egyetlen dolgot, Mint Willie Baker, aki az utca túloldalán dolgozott. Láttam, ahogy néhány kölyök övvel ostorozta, miközben Azt ismételte, Kérlek. Iskolaszünet, nyáridő,
