Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)

2019 / 7-8. szám - Jo Shapcott: Ennyi a hús; Ügyes (Kállay Eszter fordításai)

192

Jo Shapcott Ennyi a hús Mikor az üvegtető darabokra tört az íróasztalom fölött,

a szilánkok beszóródtak a laptopba, bokáig érve

leülepedtek a szőnyegen. Szilikonpor szállt

a ruhámra és a ruhámból: éreztem a számban.

Söpörtem, port töröltem, egy tonna törmeléket cipeltem,

minden darab közepe tejkék a fényben –

Ó, öntiszítás és hő alkímiája.

Üveget lélegeztem, megült a hajamban.

Éjjel finom szemcséket éreztem a lepedőn

álmomban, és ébren, mikor forgolódtam.

A könyveim fölötti puszta égre keltem föl,

a húsom üveg volt, koccant és csilingelt,

mikor beszéltem, és átlátszó énem

aznap is úgy végezte dolgát, mint mindig.

Ügyes Olyan könnyű antibuborékot csinálni a konyhádban,

mint rést nyitni a nyelven és kifejezni, amit tegnap nem tudtál.

Azon múlik csak, hogy vízre vizet spriccelsz és nem töröd meg a felületi feszültséget, amíg a folyadék

körül nem vesz egy szövetnyi levegőt, amely folyadékot vesz körül. A testem egy csepp víz. Talán a hiányosságok, a sejtosztódások

segítik abban, hogy megtörje az egész spektrumot. Utolsó sóhaj, levegő, víz bugyborékol a számból. A szappanhártya a bőröm:

néhány dolgot áteresztő, membrán, más dolgokat leválasztó, ez és az is, köztes mozgópont, nyugtalan

határ, nyújtózik és összehúzódik a légzéssel, ami jön és megy: ez vagyok én, az vagyok én,

belégzés, és mindazzá válok, amit látok.