Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 7-8. szám - Frank O'Hara: A válságban lévő filmgyártáshoz; Tömbök; Aus einem April; Koldusopera; Töprengések vészhelyzetben; Rádió; Miután megnéztem Larry Rivers Washington átkel a Delaware-on című képét a Modern Művészeti Múzeumban; Janice-nek és Kenneth-nek utazáshoz (Krusovszky Dénes fordításai)
166 Frank O’Hara A válságban lévő filmgyártáshoz Nem ti, vézna folyóiratok és megbarnult magazinok, tudálékosságtól hemzsegő öntelt irományaitokkal, és te sem, kísérleti színház, ahol az Érzelmi Beteljesülés a Költői Intuícióval lép állandóan frigyre, de nem is te, bájolgó Nagyopera, mi sem nyilvánvalóbb a fülnek (habár közel állsz a szívemhez), hanem te, Filmművészet, te vagy az én szerelmem! Válság idején újra meg újra el kell döntenünk, kit szeretünk. És arra hallgassunk, akire kell: ne az én kimért dajkámra, aki arra tanított, hogyan legyek rossz és nem rossz, s nem arra, hogyan legyek jó (később a maga előnyére fordította ezt a tudást), nem is a katolikus egyházra, ami a legjobb esetben is egy komor felvezetés csupán a kozmikus szórakozáshoz, és az Amerikai Légióra se, ami mindenkit gyűlöl, ellenben rád, tündökletes Mozivászon, tragikus Technicolor, szerelmes Cinemascope, nyújtózkodó Vistavision és elképesztő sztereó hangzás, minden mennyei dimenzióddal és visszhangoddal és képrombolásoddal együtt! A Dávidot alakító mezítlábas, bő gatyás Richard Barthelmessre, a lángoló hajú és ajkú, hattyúnyakú Jeanette MacDonaldra, Sue Carrollra, aki a végtelenségig tud mosolyogva egy autó horpadt lökhárítóján ülni, Ginger Rogersre, akinek apródfrizurája úgy bukik reszkető vállaira, akár egy kolbász, a barackfagylalt hangú Fred Astaire lábára, a ziháló hegymászófeleségeket elcsábító Erich von Stroheimre, minden egyes Tarzanra külön-külön (képtelen vagyok Johnny Weissmullert választani Lex Barker helyett, egyszerűen nem megy!), Mae Westre egy prémes szánban, bordélyházi ragyogással és nyájas szavakkal, a holdbéli Rudolph Valentinora, a szenvedélyeket zúzó, és szintén holdszerűen gyöngéd Norma Shearerró, Miriam Hopkinsra, aki kiejti pezsgőspoharát Joel McCrea jachtjából, majd könnyeit hullatja a gyűrűző vízbe, Clark Gable-re, miközben kimenti Gene Tierney-t Oroszországból, Allan Jonesra, aki Kitty Carlisle-t menti meg Harpo Marxtól, Cornel Wilde-ra, aki vért köhög a zongora billentyűire, miközben Merle Oberon sértegeti, Marilyn Monroe-ra, ahogy tűsarkúban átvánszorog Niagara Falls-on, a rejtélyes Joseph Cottenre és a tanácstalan Orson Wellesre, meg Dolores del Rióra, aki orchideákat ebédel és tükröket tör össze, Gloria Swansonra, ahogyan hever, és a heverve tekergőző Jean Harlow-ra, meg Alice Faye-re, aki heverve tekergőzik és énekel, Myrna Loyra, amiért nyugodt és bölcs, William Powellre a lenyűgöző modoráért, és Elizabeth Taylorra, aki egészen kivirult, igen, rád
