Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 1. szám - P. Szabó Ernő: Bábuk, kristályszerkezetek (Deim Pál művészetéről)
99 ami az egyik gólyabálon történt. A diákok torzképeket mutattak be, karikírozták a tanárokat. Amikor az ő neve hangzott el, bevetítettek egy képet az Anatómiából, rövid csend következett, majd hatalmas taps… Barcsay egy dolgot sajnált, hogy osztálya nem lehetett, úgy gondolta, akkor még többet tudna adni a fiataloknak. Persze nem kis kárpótlást jelentett, hogy a következő évtizedekben, egészen haláláig, számos fiatal művész őt kereste meg, neki mutatta meg a műveit, tőle kért tanácsot. Deim Pál fejlődésének másik nagy formálója a Zuglói Kör volt, amelybe 1963–68 között járt, s ahol a hozzá hasonlóan nyitott fiatal művészekhez hasonlóan a kortárs egyetemes művészet, filozófia Magyarországon akkoriban tiltott gyümölcsnek számító dokumentumait tanulmányozták. Volt egy korszak, amikor erősen hatott Deimre Barcsay művészete. De nem a legkorábbi években. Előbb volt az úgynevezett „rongyos” korszak, Gadányi Jenő hatása, amikor a mű széle felé a kompozíciók szinte szétfoszlottak. Előtte pedig a főiskolai illusztrációk is külön csoportot képviseltek. Feladatként fogott hozzá például Trakl, Poe és mások illusztrálásához. Ezeken a munkákon kicsit talán Kondor hatása is érződik. Ő akkor már nem volt főiskolás, de híre volt, hiszen megváltoztatta a magyar grafikát, szinte mindenkire hatott. Van ezekben az illusztrációkban egy kis szürrealizmus is, talán belejátszott alakulásukba Csernus hatása is, akinek akkoriban jelent meg híres sorozata Cyrano Holdbéli utazásához. Ezek persze inkább technikai „áthallások” voltak, Deim pengével, smirglivel dolgozott bele a rézlemezbe. Ugyanakkor papírra készült sorozatban dolgozta föl a szentendrei motívumokat, házak, ablakok formáit, az utolsó bádogkrisztust, a szentendrei kereskedők jelvényét. „A végén még talán megkérdezi valaki, hogy hol is van tulajdonképpen ezekben a művekben Deim Pál, de csak megemlítem, mert látszik rajtuk, hogy nemcsak Vajda Lajos, Barcsay hatása érződik ezeken a munkákon, de az akkoriban igen nagy sztárnak számító Ben Nicholson képeinek az erősen geometrikus, kontrasztos világa is – az ő munkáit a svájci Du folyóirat egyik kitűnő összeállításában láttam először reprodukálva” – kommentálta a Mester akkori műveit. Az 1968-ban született Feljegyzések egy kolostorban sorozat lapjai azonban már tökéletesen letisztult munkák, igazi „Deimek”. Ez a máséval összetéveszthetetlen formanyelv, képi világ azonban nem egy csapásra született meg, hanem a korábbi években fokozatosan alakult ki. Voltak fontos kiállítások, amelyek erőteljesen hatottak rá, ilyen volt például Gadányi Jenő tárlata az Ernst Múzeumban. De ódzkodott attól, hogy valamilyen irányba nagyon „elmenjen”. Nem akart sem geometrikus, sem szürrealista, sem bioromantikus lenni. Kicsit „lebegett”, figyelte, mit lehetne hasznosítani ebből vagy abból, hagyta magát sodorni az élmények útján. Azután, amire tudott rezonálni, azzal foglalkozott alaposabban. Egyszer így fogalmazott: „érdekel az organikus rendszer is, a kristálytiszta geometria is, a Vajda-féle szürrealizmus is” . Volt benne bizonyos tudatosság, de kerülte a bigottságot. A bábufigura már több korábbi „rongyos” képben is benne volt, sőt némelyik mestere munkáin is megjelent, ha úgy tetszik, beszivárgott a tanítvány műveibe is. Gyűjtötte a városban a motívumokat, ajtópántokat, fémdíszeket rajzolt le, szép lassan kezdtek összeállni, összerázódni egységes képpé. A „Feljegyzések…” sorozat a macedóniai Prilepben, egy művésztelepen készült. Nem egyszerűen helyszín volt azonban a kolostor, amelyben dolgozott, hanem maga is meghatározó élményt jelentett. Sziklás hegyek között építették fel az ezeréves kolostort és templomot, egy épületegyüttest, amely a XX. századra magává a megtestesült időtlenséggé vált. Megroggyant falak, omladozó vakolat, birkák legeltek a kolostorkertben, az építőanyagot, vagy éppen élelmiszert öszvérek hordták, sem autó, sem vonat nem közlekedett a közelben akkoriban. Két olyan hetet töltött ott Deim Pál, amely időszakban a folyamatos munkát semmi nem akadályozta. Rádiójuk sem volt, s a többi művésztől nyelvileg is izolálva volt. Bóklászott a kolostorban, a templomban, rajzolgatott, egy-egy skiccet évti-
