Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 10. szám - Sashegyi Zsófia: Látszatemlékezet (Sümegi György: Katona József arcmásai)
133 relmes level é ről, amelyet K. J. monogrammal látott el, a címzett csak jó val k é sőbb, má r D é ryn é k é nt tudta meg, hogy tőle származott. „Én gondolkodtam, tűnődtem, ki lehet ez a K. J. az ismerős ö k k ö zül. Bizonyosan Kacskovics János. De soha, a legkev é sb é sem k ö zeledett fel é m. Hát ki? Nem eml é kszem ily nevű ismerősre. Katona J ó zsi? Ó, az m é g inkább nem, mert az mindig oly mogorva, oly visszatart ó ; aztán az hármat se sz ó lt m é g velem. Aztán akármelyik a kettő k ö zül, nekem eszemben sincs egyiknek is jeleket küld ö zgetni” – jegyezte fel napl ó jába kím é letlen őszintesé ggel Sz é ppataki R ó za, aki „ igen k ülö n ö s” sze- m é lyis é gk ént írta le az ifjút. „Nagy kül ö nc, sz ö rnyű komoly mindig s igen r ö vid besz é dű. Egy-egy sz ó val v é gzett mindent. Midő n B ánk bánját írta, ő Petúr bánt a maga számára í rta. É ppen olyan volt ő is, azt nem engedte volna másnak játszani a világ é rt sem. Szeretett volna szín é sz lenni, de orgánuma nem volt hozzá: igen az orráb ó l besz é lt. Alakja el é g csinos volt, sudár termettel, de arca nem volt sz é p. Haja gesztenyeszín, de az úgy állott, mint a szeg” – áll a napl ó ban. A val ó sá gh ű szobrok, ké pek szület é s é nek nemcsak felemás nemzeti eml é kezetkultú- ránk volt a gátja, de a t é ny is, hogy Katonár ó l feltehetően nem maradt fenn eredeti arcmás. A korabeli portr é k, amelyek t ö bbnyire k ö sz ö nőviszonyban sincsenek a szomorú drámaír ó fiziogn ó miájával. Ez a gátlásos, visszahúz ó d ó ember, aki felt é telezhetően nem duzzadt az ö nbizalomt ó l, d é lceg, kip ö d ö rt bajszú, romantikus ábrázolásokban n é z vissza ránk a 19. századi k é pmásokr ó l, mik ö zben a val ó ság enn é l minden bizonnyal sokkal árnyaltabb lehetett. Hogy pontosan milyen, arr ó l a dr. Bartucz Lajos antropol ó gus által Katona f ö ldi maradványainak exhumálásakor papírra vetett boncolási jegyzők ö nyvből tudhatunk meg izgalmas r é szleteket. „A koponyát egyenletesen sűrű , h átul s főleg a halánt é kon sz é jjel áll ó merev f ürtö kbe csavaro- d ó , hosszú, vastagszálú, gesztenyebarna haj borította” – írja Bartucz doktor 1930-ban, amikor Kecskem é t vá rosa – megint csak jellemző m ó don j ó cskán megk é sve –, a kö ltő halálának századik é vfordul ó ján úgy határoz, hogy díszsírhelybe teszi át Katona f ö ldi maradványait. A jegyzők ö nyv szerint a 39 é ves korában elhunyt drámaír ó „szem ö ld ö ke v é kony s ala- csonyan, vízszintesen fekvő, bajusza kicsi, s el é g ritka” volt. „Életbeli magassága 170 cm volt, vagyis a magas termet als ó hat árán á llott. ” A csontok arányáb ó l k ö vetkeztetve nem volt nagydarab ember, ehhez k é pest viszont igen nagy fejjel rendelkezett. „Koponyájának kapa- citása, valamint agyvelej é nek súlya é s nagysága tetemesen felülmúlta az eur ó pai f é rfiátlagot (1500 k ö bcentim é ter kapacitás é s 1350 gr. agyvelő). A k ö zvetlen szomatikus magyarázatát ez adja a nagy k ö ltő val ó ban kivál ó szellemi k é pess é geinek” – jegyzi fel ró la az antropol ó gus, aki hozzáteszi: „Agykoponyájának háts ó fele aránytalanul fejlettebb, mint az első, s talán n é mi kapcsolatba hozhat ó tú lteng ő, szenzibilis idegé let é vel. ” Bartucz mindezeken túl m é g számos é rdekes jellegzetes- s é gre h ívja fel a figyelmet, tö bbek k ö z ö tt arra, hogy a k ö ltő koponyájának f é rfi volta dac ára bizonyos „ graci ális , kiss é nőies” jellege van. Bár Katonát a fennmaradt k é pmások jelentős hányadán kifejezetten nagy szemmel ábrázolják, a jegyzők ö nyvből világosan kiderül, hogy szemüregeinek kicsinys é ge feltűnő, s a k ö z ö ttük elterülő orrgy ö kr é szlet sz é less é ge szint é n rendhagy ó . „Kicsiny szemei, r ö vid, homorú hátú, sz éles cimpájú orra volt (...), az arc fogmedri r é sz é nek előreállását m é g jobban fokoz- ták a kiáll ó , nagy, sz é les metszőfogak, melyek a val ó színűleg kiss é húsos ajkat meglehetősen el őre tolják, s neveté skor nem csak a fogak, hanem a foghú s is l á that ó vá vált.” Bartucz szerint Katona arcában nem voltak marká ns, fé rfias vonások. „Úgy arcán, mint eg é sz alakján bizonyos nő ies l ágyság ö ml ö tt el, s é rthet ővé teszi, hogy a testiess é get kereső nők k ö z ö tt nem volt nagy szerencs é je. Ez azonban Katona J ó zsefben nem feminin vonás, hanem a szel- lemis é gnek a testiess é g rovására val ó túlfejlőd é se” – összegzi tapasztalatait az antropol ó gus. Az ut ó kor legalább az ábrázolásmó dban kegyesnek bizonyult Katoná val, ám ez nem kedvez a ró la alkotott k é p hiteless é g é nek. A fennmaradt k é pek, szobrok a k ö ltő alakjá t ide- aliz álják , karakterisztikáját általában figyelmen kívül hagyják. Igaz, voltak pr ó bálkozások
