Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 7-8. szám - Péterné Fehér Mária: „Üdvözlégy Császárunk!” (Ferenc József két látogatása Kecskeméten)
121 dást is akadályozva ezzel. Ezeknek a bandáknak azonban nem volt akkora létszámuk vagy fegyveres erejük, hogy a császár látogatását megzavarhatták volna. (Az egy későbbi kor legendája, hogy Noszlopy Gáspár Kecskemét környékén el akarta fogni a császárt, s arra kényszeríteni, hogy visszaadja Magyarország szabadságát.) 36 A fogadás rendezéséért felelős bizottság június 13-án, 15-én, 20-án és július 8-án ült össze ismét. Határozatot hoztak, hogy Gömöry Frigyest megjutalmazzák, mint aki a város díszítése, rendezése körül, mind művészi, mind egyéb tekintetben felette sokat fáradozott. Ezeken az üléseken számolták el a különböző mesterek által készített, vagy a város emberei által vásárolt díszítmények költségeit, fizették ki a benyújtott számlákat. A városnak a császár és kíséretének fogadása 4449 forint 35 karajcár kiadásába került. Kevesebb, mint amennyit gondoltak. Rhúz Pál 1852. szeptember 19-én készítette el a számadást a látogatásra fordított költségekről. (Kollonics Ferenc városi számvevő pedig szeptember 23-án ellenőrizte és helyesnek találta.) A végleges elszámolásról a bizottmány október 8-án tett jelentést a tanácsnak, ezzel pénzügyileg is lezárták a látogatással kapcsolatos intézkedéseket. 37 A második látogatás: 1857 Történeti előzmények A császári látogatás 1852-ben semmi változást nem hozott Kecskemét életébe. Folytatódott a mindennapos küzdelem a város viszonylagos önállóságának és birtokainak megóvásáért. A főszolgabírói hivatal 1853 januárjában megrótta a városi tanácsot és a polgármesteri hivatalt, hogy a helyben állomásozó cs. kir. ezred- és városparancsnokkal, Gorrizutti ezredessel közvetlen levelezést folytat: „… minthogy Kecskemét nem önálló királyi város, mint a megyei főnökség, s a szolgabírói hivatal alá rendelt ” közvetlen levelezést nem folytathat. 38 Kapóra jött, amikor 1853 februárjában Kecskemét elöljárósága hírlapokból arról értesült, hogy a városokat közigazgatási szempontból rangsorolják. Elhatározták, hogy a legfelsőbb helyre folyamodnak a kedvezőbb jogállás eléréséért. Hiszen Kecskemét 1848 februárjában már a szabad királyi városi jog elérése küszöbén állt, a császári biztost is kinevezték az utolsó vizsgálat lefolytatására. A jogi procedúrát azonban a forradalom és szabadságharc eseményei megakasztották. 1853 áprilisában Kecskemét Város Tanácsa küldöttséget indított br. Geringer volt polgári és katonai főbiztoshoz, hogy támogassa Kecskemétnek a községi 36 Noszlopyt valóban letartóztatták 1852. november 16-án, de a vádpontok között a fenti cél nem szerepelt. Végül 1853. március 3-án felségsértés vétsége miatt kivégezték. 37 MNL BKML IV. 1504/c Közigazgatási iratok 1852. 7. 93. sz. irat. 38 MNL BKML IV. 1609/a Kecskemét Város Tanácsának iratai. Tanácsülési jegyzőkönyvek 1853. január 3. 1853. I. kötet 21. p.
