Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 7-8. szám - Rigó Róbert: Tóth László politikai és közéleti szerepvállalásai
159 ha a vezető tisztviselőknek ismét el kellene hagyniuk a várost, vegyék át az irányítását, és lépjenek kapcsolatba a szovjetekkel. 33 Pár nappal később Tóth László ellenezte a város teljes kiürítését, és megtagadta az erre vonatkozó parancs kinyomtatását, Kecskeméten maradt. Tóth László legjelentősebb politikai, közéleti szerepvállalására 1944 végén, a város szovjet megszállása után került sor. A pozícióra teljesen alkalmatlan Várady József néhány hetes polgármesterségét követően, 1944. december 17-től, több mint három éven át Tóth László volt Kecskemét polgármestere. Kovács Bálint református lelkész, aki a barátja volt, a következőképpen jellemezte őt: „Tóth László volt az igazi tekintély a városban. Ő mindenkivel szót értett, aki vezető pozícióban volt, gyermekkorától ismerte őket.” 34 Polgármesterként a rendkívüli nehézségek ellenére igyekezett mérsékelten, a legjobb tudása szerint irányítani a várost, és a szovjet megszállókkal is megtalálni az együttműködés lehetőségét. Mint fentebb láttuk, Tóth Lászlót a szovjetek egyrészt azért fogadták el, mert a sakk révén jó kapcsolatokkal rendelkezett, másrészt azért, mert Molnár Erikkel is jó kapcsolatban állt, akit a szovjetek már az első napokban alpolgármesterré neveztek ki Várady mellé. Molnár Erik a szovjet megszállást követően hat hétre – orosz nyelvtudásának is köszönhetően – a város helyettes polgármestere lett, majd az MKP révén az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagjává választották, és az új kormányban megkapta a népjóléti miniszteri tárcát. Ezt Iványosi-Szabó Tibor is megerősítette: „Laci bácsitól tudom, hogy ő Molnár Erikkel nagyon jó kapcsolatban volt, nyilván az ő támogatása kellett ahhoz, hogy ő polgármester legyen, ez nem vitás. Jóban volt Sándor Józseffel is, aki Kecskemét város ügyésze volt.” 35 Tóth László egy hónap elteltével szeretett volna lemondani a polgármesterségről, minden bizonnyal a megszálló szovjet katonaság önkényeskedései és a helyzet kilátástalansága miatt. A polgármester a Kecskeméti Nemzeti Bizottság (KNB) 1945. január 16-i ülésén kérte a felmentését, amit a testület nem fogadott el, és „kérte, hogy az egész város lakosságának érdekeit tartva szem előtt a polgármesteri […] Bélával valamikor a 80-as években együtt utaztunk Pestre vonattal, a fülkében csak ketten voltunk. A következőt mesélte el, teljesen hihetően. Apja, Sándor József Kecskemét város főügyésze volt. Molnár Erikékkel egy épületben laktak a Nagykőrösi utcán. A szovjet megszállás előtt kiürítették a várost, és ők, Sándor József és családja nem nyugat felé menekültek, hanem keletre, mert Borbáson volt egy tanyájuk. A kecskeméti értelmiség arról volt híres, hogy legalább néhány hold szőlője, tanyája mindegyiknek volt. Sándorék oda mentek ki, velük ment Molnár Erik is. A szovjetek átjöttek a Tiszán, és megindultak Kecskemét felé. Borbást nem érintette a harc. Mikor már látták, hogy Kecskemétet megszállták a szovjetek, és elhallgattak a fegyverek, egy-két nappal később elhatározták, hogy hazajönnek Kecskemétre. Molnár Erik bízott benne, hogy a szovjetekkel fel tudja venni a kapcsolatot, mert a két világháború között a kommunista párt funkcionáriusa volt, amíg legálisan működhetett. Kellőképpen kiöltöztek, aranyórával – Molnár egy jól menő ügyvéd volt – felöltöztek ünneplőbe, befogták a legjobb lovakat. A kocsissal megindultak Kecskemétre, ahogy kiértek a borbási útra, ott már a szovjetek jöttekmentek. Megállították őket, kifogták a lovaikat, Molnár Erik aranyóráit elvették, akik visszafordultak a tanyára. Elvitték a lovakat és a kocsit, így találkozott a szovjetekkel. Később bejöttek, és kapcsolatba lépett a szovjetekkel, és decemberben már az Ideiglenes Nemzeti Kormány minisztere lett.” Interjú Iványosi-Szabó Tibor nyugalmazott levéltár-igazgatóval Tóth Lászlóról. (2016. június 14.) 33 Kovács 2006, 21. és Rigó 2009, 25. 34 Rigó 2009, 32. 35 Interjú Iványosi-Szabó Tibor nyugalmazott levéltár-igazgatóval Tóth Lászlóról. (2016. június 14.)
