Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 7-8. szám - Rigó Róbert: Tóth László politikai és közéleti szerepvállalásai
154 Rigó Róbert Tóth László politikai és közéleti szerepvállalásai Tóth László politikai-közéleti és szakmai életútja sikerekben és fordulatokban igen gazdag. A 20. századi magyar történelem legsúlyosabb időszakaiban jutott politikai szerepekhez, az első világháborút követő forradalmak idején, majd a második világháború végén bekövetkező szovjet megszállás, és az azt követő rendkívüli időkben lett Kecskemét polgármestere – 1944 végétől 1948 májusáig –, végül az 1956-os forradalom alatt az ideiglenes nemzeti bizottság elnökévé választották, majd leverését követően tanácselnök-helyettes lett. A két világháború között nyomdaigazgatóként kiemelkedő irodalomszervezői, kiadói tevékenységet folytatott, elsősorban a népi írók körében, mellette egész életét végigkísérte a nemzetközi szinten is jelentős sakkszervező munkássága, sakkszakmai kiadványok szerkesztése és kiadása. Tóth László 1895. május 17-én született Kecskeméten. Apja Tóth Ferenc kőművesmester, a szociáldemokrata párt helyi szervezetének egyik alapítója. Édesanyja Csonka Viktória. A nyolc gyermek közül egyedül László tanulhatott tovább. 1 A család református vallású volt, Tóth László 1913-ban a helyi református gimnáziumban érettségizett, majd a budapesti tudományegyetem magyar– német szakára iratkozott be, de anyagi nehézségek miatt egy tanévet követően a kecskeméti jogakadémián tanult tovább, és a tanulás mellett internátusi nevelői állást és korrepetálást vállalt. Tanulmányait itt sem tudta befejezni az első világháborús frontszolgálat miatt. Tóth László 18 éves korától, 1913-tól rendszeresen írt az 1868-tól megjelenő, liberális irányultságú Kecskeméti Lapok ba. 2 Az 1914. június 28-i szarajevói merényletet követő háborús hangulatra reagálva, a lap július 4-i számába „ És mégse kell a háború ” címmel írt vezércikket. Megállapította, hogy „ a háború réme kísért ”, s úgy ítélte meg, hogy a lakosság, a lapok és a hadsereg bosszút, háborút akar, mindannyian a szerbek ellen uszítanak. Szerbia tényleg bűnös, de mégsem kell a háború, vonta le a következtetést, mert a háború mindig gyilkolást hoz, és erőszakkal jár. Bölcsen megállapította, hogy „ erős és hangos a háborús hangulat, de a gondolkodás parancsolja, hogy fékezzük és csittitsuk. ” […] Felesleges, esztelen, elhibázott 1 Péterné, Szabó, Székelyné 1992, 244–245. 2 Rigó 2015a, 275.
