Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 7-8. szám - Sági Norberta: Új falvak születése Kecskemét határában
149 években sok nehézséggel küzdött, mivel a tulajdonosoknak nem volt tapasztalatuk sem a szőlőtelepítésben, sem a szőlőművelésben. Éppen ezért szívesen is vették a telepítés állami irányítását. Kláber Mór egyik fia, Emil a hallei mezőgazdasági egyetemet végezte, ő lett a szőlőgazdaság irányítója, ő intézte az eladásokat és beszerzéseket. Részben neki volt köszönhető a gazdaság haladó szemléletű vezetése. Több állami kísérleti intézettel kapcsolatban álltak, és a telepen például szőlőmoly elleni védekezőszereket próbáltak ki. 55 A gazdaságban 40 munkáscsalád lakott. A szakmányosoknak való munkáslakások 280 négyszögöl es telken épültek, minden ház 5×5 m-es szobából, 4×5 m-es konyhából és egy 3×5 m-es kamrából állt, a szobán 2 db dupla ablak volt, zsindelytető fedte. A házakhoz kerekes kút tartozott, amiből a ház melletti zöldségeskertet is öntözni tudták. A családok közül 25-30 szerződött munkásként, a többi éves konvenciósként dolgozott a gazdaságban. 56 A szakmányosok nagy része azonban nem „örökös” munkaerő volt. Néhány évi munka után, amikor már tudtak a szomszédban földet vásárolni, szőlőt telepíteni, felmondtak, és saját birtokot alapítottak. 57 „A szőlő kényes növény, abban csak elégedett emberek dolgozhattak, egy elégedetlen dolgozó több kárt tehet egy nap alatt, mint 10 amennyi hasznot csinál.” 58 Ezt az alapigazságot megértve a telep tulajdonosai igyekeztek munkásaikat jól tartani, a szerződésben vállalt munkák feletti teljesítményt külön megfizették. Az I. világháború után mindenkinek egy sora volt (1 ha), amit kötelező volt megművelni. Az ezen felül teljesített mennyiséget ugyan külön díjazták, de gyorsan mutatkoztak ennek negatív hatásai: ez ugyanis a munka minőségének rovására ment. Metszésben csak kötelező sor volt, nem engedtek többletsort csinálni. 59 A szerződéses munkások bérezése a következő volt: lakás, tüzelő, 0,5 ha föld, őrlésre vagy egyébre fuvar, 1 tehénre legelő, baromfitartás szőlőérésig szabadon, és szükség esetén az orvos, gyógyszer, kórházi kezelés költségeit a telep vállalta. Az egykori intéző megállapítása szerint a telepen dolgozó szerződéses munkások anyagi helyzete különb volt a 8-10 holdas kisgazdákénál. 60 A telep 260-270 munkást szerződtetett 7 hónapra (márciustól novemberig, közben augusztus 15-től szeptember 15-ig munkaszünet volt), ebből kb. 250 munkás 55 MMgMA IV. 178: 16. A szőlőbeli munkák irányítása az intéző feladata volt. Mellette volt egy segédtiszt, egy gyakornok, egy pincemester és általában 8 munkavezető vincellér. Jellemzően 2 éves szőlészeti szakképzést, 1 éves vincellériskolát végeztek, a munkavezetők „gyakorlatiak” voltak, tehát szakképesítésük nem volt. A telepnek ipari üzeme nem volt, de szezonban működött a mustsűrítő és a szeszfőzde. A majorban kádárműhely volt, ahol a hordókat készítették és javították. Présház, pincék, vasúti raktár volt még a majorban. MMgMA IV. 178: 1. 56 MMgMA IV. 178: 9. Bende László utal rá, hogy a munkásházak az egyéb gazdaságokban találhatókhoz képest, ahol egy házban több család lakik, „tisztes hajlékot” adtak egy-egy családnak. Bende László 1929: 160. 57 Bende László 1929: 160–161. 58 MMgMA IV. 178: 13. 59 MMgMA IV. 178: 15–16. 60 MMgMA IV. 178: 20.
