Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 7-8. szám - Péterné Fehér Mária: „Üdvözlégy Császárunk!” (Ferenc József két látogatása Kecskeméten)
128 a legjobbnak. Szerzője, mint kiderült, Marikovszky Gábor, a református teológia hallgatója volt. 59 Egy másik elképzelése is volt a tanácsnak az ünnep örök időkre szóló emlékezetessé tételére. Felkérték a helyi születésű Simonyi Antal fényképészt – aki Párizsban tanulta ki a művészetét, és munkáit 1855-ben a párizsi kiállításon aranyéremmel tüntették ki –, hogy a császári pár fogadtatásának „… legérdekesebb jeleneteit a központban [Budán és Pesten] úgy, mint majd e hó (máj.)14én, Kecskeméten is felvévén, ezekből egy Album ”-ot készítsen. 60 Hogy mi lett a felkérés következménye, nem sikerült kideríteni. (Az album felkutatása sem járt sikerrel.) Lehet, hogy el sem készült. A felsőbb hatóságok valószínűleg nem engedélyezték, hogy olyan egyén készítsen fotókat a császári párról, aki 1851-ben szocialista tanok terjesztésének vádjával – Fourier híveként – állt a pesti haditörvényszék előtt, majd a Mária Terézia-féle büntetőtörvénykönyv 61. cikkelye alapján ügyét másodfokú felségsértésnek minősítették, és egy év fogsággal büntették. (Mivel ugyanennyit töltött vizsgálati fogságban, az ítélet után elengedték.) 61 Erzsébet császárnénak személyesen is akart ajándékkal kedveskedni a város. A szolgabírónak – május 9-én – írt levelében ezt így vázolta a polgármester: „… szeretett Császár Királynőnknek édes szőlőföldünk legbecsesebb terményeiből sütendő kenyér és kaláccsal, úgy miként saját szorgalmunk termesztette gyümölc s59 MNL BKML IV. 1615 Polgármesteri elnöki iratok 97/1857. sz. irat. Marikovszky Gábor (Szerencs, 1835. – Bp., 1872. jún. 30.) Apja M. Menyhért lelkész volt Szerencsen. Az ifjú M. Sárospatakon tanult, ahol Erdélyi János vezetése alatt már kora ifjúságában foglalkozott költészettel. Innen a korán árvaságra jutott fiú Kecskemétre ment a teológiára, hol egészen önerejére lévén utalva, sokat kellett nélkülöznie. Teológus diákként nyerte meg a 10 arannyal jutalmazott pályázatot. Később tanító lett Dorogon, tanár 1860-tól Kunszentmiklóson, 1864-től dömsödi tanító- káplán. 1868-ban Máramaros-Szigetre választották tanárnak, hol a lapokba írt cikke miatt állásából elmozdították. Négy gyermekével a nyomorba taszítva Pesten húzta meg magát. 1870-től a pesti polgári iskola tanára lett. Költeményei a Magyar Sajtó ban, a Kalauz ban, a Vasárnapi Újság ban, a Napkelet ben, a Hölgyfutár ban, a Divatcsarnok ban, az Új Nemzedék ben, a Csokonai Album ban jelentek meg. Írt beszélyeket és cikkeket, munkatársa volt a Szigeti Közlöny nek. Munkái: Száz költemény (Sárospatak, 1856), Költemény fűzér (Kecskemét, 1859), Attila hősei (Hős- költemény, 12 énekben, Máramaros-Sziget, 1870) Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái VIII. köt. Bp., 1902. 590. old. 60 MNL BKML IV. 1615 Polgármesteri elnöki iratok 98/1857. sz. irat. 61 Simonyi Antal (Kecskemét, 1821. jún. 3. – Bp., 1892. jan. 3.) Simonyi Jánosnak, Kecskemét 1848- as országgyűlési képviselőjének fia. Kecskeméten, majd a pesti Institutum Geometricumban tanult, a festészetben is képezte magát, és nyelveket tanult. 1841-ben a bécsi akadémia antik rajzosztályán folytatta tanulmányait, majd három évet Velencében töltött. Járt Firenzében, Rómában, hosszabb ideig dolgozott Párizsban mint arcképfestő. Itt ismerkedett meg a fényképezés mesterségével. A szocialista tanok terjesztése miatt 1851-ben letartóztatták, a pesti Új épületben raboskodott. 1855-ben szülővárosa anyagi támogatásával utazhatott ismét Párizsba, tanulmányútra. Az 1855-i párizsi világkiállításon pillanatfelvételi találmányáért aranyéremmel jutalmazták. Hazatérése után, 1856-ban Pesten fényképészműtermet nyitott. Rövid idő alatt Pest egyik legnépszerűbb fényképésze lett. A magyar fényképészet és portréfényképezés úttörője volt. (Arany János és Madách Imre legismertebb portréit is ő készítette.) Sikeres működés után 1873-ban csődbe jutott, 1880-ban minden vagyona árverésre került. Élete utolsó éveiben a Statisztikai Hivatal tisztviselőjeként dolgozott. Péterné Fehér Mária–Szabó Tamás–Székelyné Kőrösi Ilona: Kecskeméti életrajzi lexikon . Kecskemét, 1992. 220–221. old.
