Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 7-8. szám - Péterné Fehér Mária: „Üdvözlégy Császárunk!” (Ferenc József két látogatása Kecskeméten)
117 Június 7-én a bizottság az Erdélyi Ferenc könyvkötő és Kucsovics István által készített 300 kisebb és 5 nagyobb lámpa elkészültét tudomásul vette. A Pesten beszerzett 6000 db poharat a kivilágításhoz faggyúval kívánták beönteni. A munkát Gröber János és Sigmond Károly szappanosmesterek vállalták. (Az egyes munkát mindig az kapta meg a városi mesterek közül, aki azt a legalacsonyabb árért vállalta el.) Hajagos Illés bizottsági elnök a megyefőnöki titkártól arról értesült, hogy a Pest-Solt megyebeli települések elöljárói és a vidéki lovasok már június 10-én este megérkeznek Kecskemétre. Elhelyezésükről gondoskodni kellett. A kijelölt két tanácsnok rögtön hozzálátott a szervezéshez. Javaslatukra a város azzal a kéréssel fordult a főszolgabíróhoz, hogy a lovak elhelyezését Kecskemét vállalja, de élelmezésükről az illető tulajdonosoknak, községeknek kelljen gondoskodni. Június 8-án Csillag Benjámin megyei titkár arra szólította fel Kecskemétet, hogy Ferenc József látogatására a díszszemlére a városba érkező 7. sz. dzsidás ezred 2. osztálya elhelyezéséről megfelelően gondoskodjon. 22 Június 10-én, a vendégek érkezése előtti napon is ülésezett a bizottmány. Ekkorra készült el 2000 db agyag gyertyatartó. Úgy tűnt, minden készen állt a fogadásra, mivel a rendező bizottmány több elintézendőről már nem tárgyalt. Nem csak a bizottmány dolgozott a látogatást megelőző napokon. A város lakói is nyüzsögtek, tisztogatták, díszítették házaikat. A középületekre felkerültek a transzparensek, zöld ágakkal, virágokkal díszítettek mindent, amit tudtak. A szükséges nyomtatványokat a város akkori egyetlen nyomdájában készítették. Szilády Károly – aki 1841-ben alapított nyomdát Kecskeméten – nyomdájában pl. 100 példányban készült el a „ Deák versek Császár Őfelségéhez ” című kiadvány. 23 A nagy nap A várt napon, június 11-én zsongott az egész város. Nagy volt az izgalom. S ezt az izgatottságot nem lehet felróni a város lakóinak. Nem felejtették el a megtorlásokat, a megfélemlítést, az elnyomatás terheit. Ami a lelkes várakozásra okot adott nekik, az egyrészt a kíváncsiság (koronás fő évszázadok óta nem járt Kecskeméten) volt, ez csalogatta őket az utcára (meg természetesen a kötelező kirendelés). Másrészt a nép nagy részének tudatában a császár igen távoli, népek feletti személye nem kapcsolódott össze konkrétan a mindennapok terhével. „A paraszti tömegekben – nem nemzeti, hanem társadalmi okokból – tradicionálisan élt az a »királyhit«, amely szerint az uralkodó a helyi, úri hatalomnak kiszolgáltatott parasztság legfőbb patrónusa. Tőle lehetett segítséget várni, hozzá lehetett fordulni, ha a nemesek és a föld népe között konfliktus támadt.” 24 22 MNL BKML IV. 653/b A Kecskeméti Cs. Kir. Szolgabíróság iratai 845/1852. sz. irat. 23 MNL BKML XI. 9 A Szilády Nyomda iratai. Nyomdai főkönyv 1841–1857. 1. kötet. 24 Gerő András: Egy magyar kultusz: Erzsébet királyné. In: Erzsébet, a magyarok királynéja. Kiállítási katalógus (kiállítás a Magyar Nemzeti Múzeumban 1992. május 18. – 1993. január 15.) Magyar Nemzeti Múzeum, Bp. 1992. 8. p.
