Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 7-8. szám - Novák László Ferenc: Kecskemét, a Három Város gyöngyszeme
92 gyének jelentse, ki a szomszéd falu lakosait, hogy nem örvék-e, erről értesítse; – ha valamely faluból izenet vagy levél jön baj végett, a vármegye tisztje azonnal minél több lovassal és gyaloggal siessen annak oltására, különben 12 frtra s az elháríthatott kár megtérítésére büntettetik, – senki magyar fegyverestől vagy rabtól semmi jószágot 40 frt büntetés alatt venni ne merészeljen, – mivel némelyek a Dunántúli ráczokkal káros szövetkezésbeléptek, az ilyen büntetése első ízben 25 forint, másod izben az urak kezébe adatik, – mindenki, a kinek csak lehet, lovat és fegyvert, milyet az urak megengedtek, tartson, különben 12 forintra büntettetik, – senki jószágot valakinek, kiváltképpen felföldi palócznak levél nélkül el ne adjon, mivel a felföldi emberek sok lopott marhát szoktak föl- s alá elhajtani; mert a kinek birtokában levél nélküli marha találtatik, az letartóztatik; – mivel a magyar vitézek kisebb falukban szoktak igen hatalmaskodni: azért naponként minden faluban a bíró mellett 12 czirkáló legyen, »és ha az vitézlő rend dúlódni akar, ha bírnak vele azok megintessenek tőlük, ha pedig feles a fegyveres«, másfelé adjanak hírt; a kire rákerül az »az estrázsálás«, és meg nem jelen: fél tallérral büntettessék, – ha valamely bűnöst a Paraszt vármegye megbüntet, a Szenteklézsia annak büntetéséhez nem nyúlhat, s a kit az urak megbüntetnek, ahhoz a Paraszt vármegye nem szól; Kecskeméti Uraink mikor kijönnek felénk, adjanak hírt, mi is az ő veszteségek keresésére készséggel fölkelünk, de ők is e Paraszt vármegyéhez szinte oltalommal legyenek, – ha a vármegyének valami kis jövedelme esik, nem kell azt egészen feldőzsölni, hanem egy részét az uraknak való kedvesdésre meghagyni, – végre mivel a raboknak szíve mind csak a vitézlő rendhez vonz, s mit a parasztembertől hall, azzal vádaskodik: senki tehát rabot házához be ne fogadjon; hanem szálljon az bíró házához; a ki pedig lovas rabot barom körül lát, különben 15 frt lesz büntetése.” 47 A parasztvármegye önmaga alkotta rendszabása tehát részben rávilágít a működésére is. Alapvetően fontos tényező, hogy Kecskemét mezőváros, mint hatóság különbözik a parasztvármegyétől. Szükség esetén a parasztvármegye segítségére siet (pl. rablás, jószáglopás esetén, a nyomozásban), viszont fordított esetben is, Kecskemét segítségét kérik, ha szükség adódik rá. A szabályrendelet rendre „urakat” említ, akiknek köteles a parasztvármegye jelentéssel szolgálni, s az urak pedig közvetlen hatalommal bírnak felette, engedélyeznek, bíráskodnak, büntetnek. Az urak kiléte nem világosodik meg, azonban a földesurakról lehet szó, akik úriszéki joghatósággal is rendelkeztek. Az viszont nem derül ki, hogy az urak hol élnek, kétséget kizáróan nem helyben, hanem a vármegyéhez hasonlóan, a török hódoltságon kívüli, számukra biztonságos területen. Kecskeméten, Nagykőrösön és Cegléden sem. A parasztvármegye szabálya jobbágyot nem említ, aki földesurának alattvalója, úrbér köti hozzá. Gazdáról viszont szó esik, aki tulajdonképpen azonos a határozatban is szereplő parasztemberrel. Ebben a megközelítésben is egyértelművé válik a parasztvármegye fogalma: azaz ezt a rendfenntartó szervezetet a falusi gazdák, parasztok alkották. A bizonytalan közállapotok, létbizonytalanság tehát, szükségszerűen hozták létre a parasztvármegyét. A XVIII. században pedig, amikor már stabilizálódott a 47 Gyárfás István, 1882. 18–19.
