Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 7-8. szám - Novák László Ferenc: Kecskemét, a Három Város gyöngyszeme
85 pán jóváhagyásával történhetett meg (pl. 1654-ben a két nagykőrösi boszorkány halálos ítéletének végrehajtása, megégetése). 24 A Három Város fogalom a törökök kiűzése után, a rendi viszonyok helyreállása után jelentőségét veszítette. A török hódoltság idején nemcsak a vármegye, de a földesurak is kénytelenek voltak a biztonságos királyi fennhatóságú területekre, így Nógrádba menekülni (pl. Kecskemét legnagyobb földesura, Koháry István Fülek várkapitánya is volt a XVII. század második felében). A mezővárosi közösség, élén a magisztrátussal, a tanáccsal, amelyben a mezőváros legtekintélyesebb és vagyonosabb cívis gazdái foglaltak helyet, viszonylag nagy önállóságra tett szert. A társadalmi élet meghatározója volt a vallás, amely az autonómiát birtokló mezővárosi kommunitás kohéziójának legszilárdabb tényezője volt. Míg Cegléden és Nagykőrösön a kálvini vallás vált egyeduralkodóvá, Kecskeméten a protestánsok (többségében reformátusok, kisebb részben lutheránusok) mellett a katolikusság is fontos szerepet játszott a hitéletben, de a mindennapi életben egyaránt. Köszönhetően a helyben megmaradható ferences rendnek, a kolduló barátoknak. 25 A törökök kiűzését követően, a XVII. század végén, ténylegesen a Rákóczi- szabadságharc bukása után (1711) a Habsburg királyi hatalom megerősödése folytán vette kezdetét a rendi restauráció. Ennek egyik legjelentősebb megnyilatkozása volt az újszerzeményi birtokigazolások az 1688-ban megszervezett Újszerzeményi Bizottság előtt ( Neoaquistica Comissio ), amely nemcsak tisztázta a birtokviszonyokat, hanem új birtokstruktúrát is kialakított (ti. akik a török időbeli birtokjogukat nem tudták igazolni, a bécsi kamara elkobozta ősi jószágukat, s másoknak juttatta). Ebben a tekintetben Cegléd helyzete bizonyult a legegyszerűbbnek – egyben a legtragikusabbnak –, mivel a testületi földesúr, a Clarissa apácarend 1714-ben már igazolta ceglédi birtokjogát. Ez a mezőváros katolikus földesúri hatalom alá került, s az – a „ cuius regio, eius religio ” alapján – megtörte a protestáns hegemóniát, felszámolta a mezővárosi autonómiát. Az urbárium bevezetésére már 1744-ben kísérletet tettek az úrbéri, jobbágytelki viszonyok megteremtésére, de az csupán Mária Terézia 1767-es úrbérrendelete után következett be. A viszonylag szabad mezővárosi közösséget az úrbéri viszonyok közé kényszerítették, s közvetlen hatalmat gyakorolt felettük az apácarend, majd jogutódja, a vallásalapítványi uradalom. 26 Kecskemét és Nagykőrös helyzete ha nem is egyszerűbbnek, de mindenféleképpen jobbnak tekinthető, mert több földesúri család birtokolta, így azoknak nehézséget jelentett a földesúri javaik törvényességének bizonyítása. Nagykőrös fele része a Keglevich grófi család tulajdonában volt, s rajtuk kívül még számos család mondhatta magát a mezőváros földesurának. Tekintettel 24 Novák László Ferenc, 2015. 25 A nagy egyházi rendek valóságosan is földesurak, földbirtokosok voltak, nekik is menekülniük kellett a törökök elől, akik a katolikusok közül csak a szegény ferenceseket tűrték meg, nemcsak Kecskeméten, de más hódoltsági helységekben (pl. Gyöngyös, Jászberény, Szeged, Szolnok is). Salamon Ferenc, 1885. 26 Novák László, 1982e.
