Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 1. szám - Gömöri György: Petőfi Sándor emlékkönyvi bejegyzései tükrében
87 „A hon nevét, a drága szent hazát Szivednek legtisztább helyére zárd, S imádd az istent, s mindenekfelett: Áruld erősen költeményimet” 52 Petőfi ajánlatában itt az „Isten, haza, család” konzervatív hármasa helyett hazát, istent (kis ível) és forradalmi poézist találunk – Stáhel-Számwaldról nem tudjuk, men ynyire volt istenhívő, de az biztos, hogy a haza és a szabadság oltárán egyaránt sokat áldozott. Életútja több rendkívüli kanyarulatot vesz: a szabadságharcban hadnagyként harcol Guyon Richárd hadosztályában, Branyiszkónál megsebesül, majd Világos után Németországba emigrál, ahonnan Emich segítségével tér vissza, hogy magyar földön folytassa kiadói tevékenységét. De rossz anyagi helyzete és családi tragédiája arra késztetik, hogy újra emigráljon: egy év London után 1855-ben kivándorol az Egyesült Államokba, ahol először újságírással foglalkozik, majd részt vesz az északiak oldalán a polgárháborúban, megszervez egy New-York-i katonaezredet. Ekkor már Julius H. Stahel néven szerepel, a harcok során fényes karriert fut be, különleges bátorságú és sikeres hadtestparancsnokként kivívja Lincoln elismerését, végül megkapja a legmagasabb állami kitüntetést, a Congressional Medal of Honourt. Mint diplomata folytatja pályáját, 1865-ben amerikai főkonzul lesz Japánban, majd Sanghajban, 1885-től mint biztosítási tisztviselő dolgozik, 1912-ben hal meg. 53 Nagyon kevés német–magyar újságíróból lett nemzeti hős az Egyesült Államokban: Stáhel-Számwald közéjük tartozik. Maga Petőfi is kardot köt, követi a kormányt Debrecenbe, továbbra is írja hol lelkesítő, hol borúlátó, mind apokaliptikusabb verseit, s persze 1848 derekán megszületik Az apostol , amiben elsiratja „Szilvesztert”, a korán jött forradalmárt, aki végtelenül magányos a „szolgalelkű nép” tömegében, és mivel megkísérli megölni a királyi „zsarnokot”, végül maga is vérpadon végzi. Bár ez Petőfi lélektani problémáit illetően fontos mű, elemzésével itt nem foglalkozhatunk. De 1848. december 15-én megszületik Sándor és Júlia gyermeke, Zoltánka Debrecenben. Ekkor még reménykedik, hogy fölnevelheti az újszülöttet: „ Oh halál, te nem lész oly kegyetlen, / Hogy magaddal ránts idő előtt ” 54 , írja a Fiam születésére című versben, de hamarosan ezután belép az erdélyi hadseregbe, és 1849 februrárjában a rajongva szeretett kis lengyel tábornok, Bem József mellett (akivel franciául társalog) újra feltámad benne a siker reménye: „ Bizony mondom, hogy győz most a magyar / Habár ég s föld ellenkezőt akar! ” 55 Bemnek nem kell, hogy Petőfi bizonygassa elkötelezettségét: a lengyel emigráns tábornok (talán a Kościuszko–Niemcewicz példa alapján) fiának tekinti, és hadsegédjének nevezi ki Petőfit. De még az erdélyi hadjárat sikerei előtt, február végén, Kolozsvárt írja be Burián Pál emlékkönyvébe Petőfi azt az egy sort, ami tökéletesen jellemzi ekkori gondolkodását: „Lantom, kardom tied, oh szabadság.” 56 52 Petőfi, i. m., 311. 53 Magyar életrajzi lexikon , uo. és mek.oszk.hu/00300/00355/html/ 54 Petőfi, i. m., 601. 55 uo. 617. 56 uo. 615.
