Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 7-8. szám - Dokumentumok a Magyar Nemzeti Levéltár Bács-Kiskun Megyei Levéltára anyagából
60 kétségtelen, hogy az ország legnépesebb mezővárosa maradt mindaddig, amíg törvényhatósági jogú várossá nem vált. A társadalom belső szervezete érdemben nem változott, csak kisebb-nagyobb hangsúlyeltolódások észlelhetők. Mivel a rendi társadalom változatlan maradt, a helyi nemesség továbbra is létezett. Számuk a betelepülések révén jelentősen nőtt. A század második felétől mind erőszakosabbá váltak követeléseik, melyek révén kiváltságaikat szerették volna a tanácsra és a város lakosságára erőltetni. Bár sikerrel nem jártak, próbálkozásaik, vádaskodásaik a tanácsnak igen sok gondot okoztak, és jelentős belső feszültség forrás ává váltak. Önálló szervezetet nem hozhattak ugyan létre, de a város vezető testületeiben számuk, befolyásuk egyre nőtt, és sorra blokkolni tudták a mind szükségesebbé váló gazdasági és társadalmi reformokat. A társadalom gerincét változatlanul a telekkel rendelkező gazdák alkották. Tagoltságuk birtokaik alapján lényegesen erőteljesebb lett. A leggazdagabbaknak a vagyona, a legszegényebbeknek pedig a száma nőtt erőteljesen. A zsellérek aránya a lakosságon belül számottevően emelkedett, a pásztoroké pedig az állattartás jelentőségének mérséklődésével folyamatosan csökkent. A tanyás gazdálkodás térhódításával mind a cselédek, mind pedig a nap- számo sok, bérmunkások iránti igény megnövekedett. Külön is utalnom kell a kertészekre, akik a gazdák egyes ta nyáin őrizték a felszereléseket, a jószágokat és a terményeket. Ezekből adódóan a XIX. századra korábban nem tapasztalt gazdasági és társadalmi ellentétek sora jelent és erősödött meg, amelyeknek féken tartása a tanács számára mind nagyobb feladatot jelentett. Tekintettel arra, hogy a társadalmi munkamegosztás differenciálódása a századfordulón lelassult, az iparosok és kereskedők száma bár a lakosság gyarapodásával bővült, de a belső arányokon ez kevés változást eredményezett. A mezőgazdasági munkáktól független személyek 1707-ben a lakosság tíz százalékát alkották, és ez az arány a polgári átalakulás előtt sem érte el a tizenkettőt. Mivel a gazdagabb rétegük számottevő része idegen anyanyelvű volt, és csak lassan asszimilálódott, a város igazgatásán belül súlyuk a kívántnál lényegesen kisebb maradt. Az iskolák számának növekedésével, a gimnáziumok felső tagozatának kiépítésével, és főként a jogi kar létrehozásával a világi értelmiség száma és súlya jelentősen megnőtt. Ettől kezdve emlegetik Kecskemétet az iskolavárosok között. Az 1828. évi összeírás alapján 29 főt sorolhatunk – kisebb megszorításokkal – ebbe a társadalmi csoportba. A szenátorok többsége (7 fő) jogi végzettségű volt. Idevették a hivatalnokok számottevő részét is: adószedő (1), jegyző (1), írnok (1), postamester (1), pedagógus (8), ügyvéd (6), orvos (1), patikus (2), (szakképzett) bába (1). A következő két évtizedben számuk jelentősen tovább nőtt, de még így is elég szerény maradt. T öbbnek a munkássága, tudományos eredménye és hatása országosan is számottevő lett. Közülük kétségtelenül a legkiemelkedőbb Katona József drámaíró, a város ügyésze volt. Azonban Mátyási József költő neve is országosan ismertté vált. Csányi János országos szaklapokban több tanulmányt jelentetett meg. Gömöry Frigyes , Simonyi János és Horváth Döme szenátorok és tisztségviselők voltak. A két gimnáziumban is többen tanítottak, akik ugyancsak
