Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 7-8. szám - Dokumentumok a Magyar Nemzeti Levéltár Bács-Kiskun Megyei Levéltára anyagából
58 hogy az egészségügy – miként Európa nagyobb részén – még gyerekcipőben járt. Ezt érzékelteti, hogy a legkezdetlegesebb sebészi beavatkozást a század elején még a borbélyoknak engedélyezték, és a bábákon kívül 1780-ban is csak egy patikus és egyetlen orvos szolgálta a városban az egészségügyet. Az orvosok száma a korszak végére már négy lett, és a patikusoké pedig ötre bővült. A kontárok népes táborára és az akkor még meghatározó jellegű háziiparra itt csak utalni tudok. Az ipar fejlődésén belül célszerű azt a néhányat kiemelni, amelyek a technikai fejlődést és a városiasodást leginkább jelzik. Egy népes mezővárosban elsőként a malmokat kell említenem. A lóval meghajtott járgányos malmok száma egy évszázad alatt több mint duplájára nőtt, és 96 után fizettek adót. Ezek munkáját segítették a szélmalmok. Az elsőt 1706-ban állították fel Kecskeméten. Az időjárás azonban itt ezeknek nem kedvezett, így számuk még 1826-ban is mindössze hat volt. Vízimalmot csak a Tiszán tudott a tanács építtetni (1750), ahol néhány évvel később Tatai János is engedélyt kapott egy újabb működtetéséhez. Ezeknek a szolgáltatásait a környékbeliek vették igénybe. Figyelemre méltó viszont, hogy az első gőzmalom építésére már 1839-ben kért egy vállalkozó engedélyt, de egy ilyen malmot csak 1844-ben tudott felépíteni egy szerencsésebb vállalkozó. A szőlő- és gyümölcstermesztés már a hódoltság alatt létrehozta a házi jellegű szeszfőzés különféle formáját . Az alapanyag gyors ütemű növekedése számukat megsokszorozta, és érdemi technikai fejlődést is eredményezett: 1750 táján 166 pálinkafőzdét adózt atott meg a tanács. A technikai fejlődés és a teljesítőképesség növekedése révén a következő évtizedekben számuk rohamosan csökkent, kapacitásuk viszont folyamatosan nőtt. A városiasodás kétségtelen jele volt az is, hogy 1710-ben önálló vendégfogadó nyílt a város központjában. Ehhez 1759-ben egy újabb társult. Az 1789-ben ép ült szállodá ban pedig már négy szoba, és 15 ló befogadására képes istálló várta az utasokat. A korszak végén pedig csaknem húsz kocsma és vendégfogadó tartását engedélyezte a tanács. Az építőipar fellendülését ezen a vidéken erősen hátráltatta a természetes és tartós építőanyag csaknem teljes hiánya. Évtizedeken át a mocsári homokkő kitermelésével igyekeztek kiegészíteni a nagyon költséges téglaégetést. Az egyházi, a katonai célú épületek emelése és az igényesebb cívis otthonok létrehozása mégis megkövetelte az egyre tömegesebb tégla- és cserépégetést. Az útviszonyok az egész korszakon belül rendkívül rosszak voltak. Ezért az árucsere és a személyszállítás az év nagyobb részében mindvégig komoly gondot jelentett. Ennek ellenére 1697-től kiépült a postaszolgálat, amely azonban 1713- ig csak alkalomszerűen működött. A szolgáltatás csak ezután lett folyamatos, és több vállalkozó számára ráfizetéses. A rossz utak és a környező települések viszonylag fejletlen társadalmi munkamegosztása meghatározta az áruforgalmat. Bár Kecskemét a középkortól három alkalommal tarthatott országos vásárt, és ezek számát 1746-ban, majd 1798-ban újabbakkal növelhette, áruforgalma másodrendű maradt. Bár Morvaországtól Szabadkáig és Gyergyótól Szombathelyig tartó térségből jártak ide kereskedők, ezekre a vásárokra elsődlegesen élő állatokat hoztak. Számuk legtöbbször figye-
