Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 7-8. szám - Iványosi-Szabó Tibor: Hetedfél évszázad
26 kisebb katonai egység ük ugyanis megjelent a város alatt, de a tanács és a bíró nem engedte azt be. Az akkor még számottevő jómódnak örvendő mezőváros nem kockáztatta sem a korábban kivívott jogait, sem pedig lakóinak ingóságait. A másik eseménynek csak helyszíne volt, érdemi döntésre az esküdteknek nem volt módjuk. Az ún. Kalandos Társaság 1526-ban itt tartotta összejövetelét. Ennek tagjai zömmel a középnemesek érdekeit kívánták az országgyűlésen képviselni, és a főurakkal szemben a királyi hatalom támaszai voltak. Ha politikai lehetőségekről nem is, de k özéletről joggal szólhatunk már a középkorban is. A városban működő testületek és hivatali személyek – tanács, bíró, esküdtek – létéről, feladatköréről azonban érdemben csak a következő korszakban, a magyar írásbeliség emlékei alapján célszerű beszámolni. Azt viszont kiemelhetjük, hogy a köz élet működési formái, szabályai és keretei a középkor évszázadaiban formálódtak, rögzültek. A mezővárosi közösség is ezekben az évszázadokban érett eggyé, és ezekben a századokban élték meg első sikereiket és sokszorosan az egymásra utaltságot. Az ekkor megszerzett sok-sok tapasztalat alapján tudta a mezőváros tanácsa mind az idegen államhatalommal, mind pedig földesuraival szemben a későbbi keserves évtizedekben is az egész közösség érdekeit képviselni, megvédeni. Amilyen nehéz a középkori egyház valós működésének formáit, kereteit feleleveníteni, éppoly nehéz annak befolyását, hatását eltúlozni. Ezzel nem a működését kívántam minősíteni , hanem csak arra utalni, hogy a közösségszervezésben, az elvontabb gondolkodásra való késztetésben, egyfajta történelmi látásmód formálásában, a közerkölcs stabilizálásában semmilyen vetélytársa nem jelentkezett. Mindezt hosszú időn át elmondhatjuk még az írásbeliség, az iskolai képzés és egyfajta szociális gondoskodás terén is. Néhány adat Kecskeméttel kapcsolatosan ezekből a századokból is rendelkezésünkre áll. A korabeli állapotokra feltétlenül jellemző, hogy itt 1475-ben Benedek és Mátyás nevű lelkészek egyszerre szolgáltak, tehát már ketten folytatták lelkipásztori tevékenységüket. Szervezőmunkájuknak minden bizonnyal meghatározó része volt a plébánia mellett sok évtized óta működő iskola működtetése , amelynek épülete a korszak végén a városban az egyik fontos tájékozódási objektum lett. Minden bizonnyal ebben kezdte tanulmányait több évtizeddel korábban Kechkemethi Bálint is, aki 1476-ra a budai káptalan tagjai közé emelkedett. Az innen induló tanulók, deákok 1420-tól tűnnek fel Bécsben, Krakkóban és Páduában az egyetemeken és főiskolákban. Az itáliai egyetemekre csak azok mentek, akik magasabb minősítéseket kívántak szerezni. Ebben a században legalább kilenc fiatal jutott ki ebből az iskolából a külföldi egyetemekre. Több mint figyelemre méltó, hogy – egy Rómában fellelt jegyzőkönyv szerint 1496-ban „Johannes presbyter de Kecskemeth” anyjával és testvérével zarándoklatot tett az „örök városban”. Ezzel kapcsolatosan legalább annyira fontos annak a ténynek a hangsúlyozása, hogy egy alföldi oppidumban is nyilván több más emberben felmerült ekkor már a világlátás hasonló igénye, mint azt, hogy az összegyűjtött rendkívüli élmények sora nemcsak az egyházi események színezését eredményezte, hanem a családi-rokoni összejöveteleken éveken át tágították különféle csoportok külföldről szerzett ismerete it is. A XVI. század elején pedig a krakkói és bécsi egyetemeken
