Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 1. szám - Gömöri György: Petőfi Sándor emlékkönyvi bejegyzései tükrében
83 A második borjádi vers címe kissé talányos: S. Zs. kisasszony emlékkönyvébe . Mármost a Sass családban csak egyetlen fiatal lány volt, Erzsike, tehát fel kell tételeznünk, hogy a címben jelzett Zs. beceneve „Zsóka” vagy „Zsike” volt. Mindenesetre ez a tízsoros kis vers azért rokonszenves, mert benne a költő egy másnemű lény barátságára , nem szerelmére jelent be igényt, vagyis a szerelem „virága” mellett megidézi a barátság „méhét”, és ezzel fejezi be a kis verset: „ Engedd, hogy én is méh legyek szívedben ”. 32 Ezt követi az a költői bravúr, amit még egy évszázaddal később is méltányol a költő utód Illyés és a modern kritika: egy életből vett jelenet lényegül át költészetté: A négyökrös szekér . Tréfával kezdődik, mivel „ Nem Pesten történt, amit hallotok / Ott ily regényes dogok nem történnek ”, s azzal folytatódik, hogy „ a társaságnak úri tagjai / Szekérre ültek és azon menének. / Szekéren mentek, de ökörszekéren ”. Kurziváltam az első versszak pár szavát, hogy ezt a különleges, mulatságos epizódot a korabeli olvasók szemével, illetve ízlésével nézzem. A következő nyolc sor gyönyörű idill, benne a falusi este csöndes szomorúsága, majd a harmadik versszakban a költő érzelmesen kérdi a mellette ülő Erzsikétől: „ Ne válasszunk magunknak csillagot? ” A barátság, a bensőséges pillanat, az esti idill emlékére csillagot választanak, s végül a verset lezárja a költészetből a valóságba visszavezető két sor: „ Az országúton végig a szekérrel / A négy ökör lassacskán ballagott ”. 33 De a haza állapota, illetve a társadalmi igazságtalanságok Petőfit még Borjádon is foglalkoztatják, itt írja egyik legmaróbb szatíráját, A magyar nemes t. Pestre visszatérve lapot szervezne, a fiatal írók és költők lapját, de a Pesti füzetek nem kap lapengedélyt és Petőfi halálosan összevész Vahot Imrével, a Pesti Divatlap szerkesztőjével. Majdnem párbaj lesz az ügyből, de Vahot nem hajlandó se vívni, se pisztollyal tüzelni, elhárítja a kihívást. 34 Nem ő az egyetlen, aki Petőfi ellen fordul, illetve elidegenedik tőle, s a költő erre úgy reagál, hogy (kevés kivétellel, ilyen Jókai) érvénytelennek tartja magának a „barátságnak” a fogalmát. Visszahúzódik szüleihez, Szalkszentmártonba, és megírja a csalódás, az emberekből való teljes kiábrándulás verseit. Ez a Felhők-ciklus, és nem véletlen, hogy ebben az időszakban az emberkerülő Petőfi Sándor egészen 1846 júniusáig nem ír emlékkönyvverseket. Viszont számos önirikus költeménye születik ezekben a hónapokban, és a hazafiból egyre kozmopolitább forradalmár lesz, más szóval felismeri a világhelyzet alakulásának és a haza sorsának összefüggéseit: „ Álmamban én / Rabnemzetek bilincsét tördelem! ” 35 Figyeljünk a többes számra: itt nem csak a magyar nemzetről van szó. Bár külön versben nem reagál a galíciai eseményekre, ahol 1846 februárjában egy lengyel nemesi felkelést részben a Bécstől felbujtott parasztok vertek le, ez a nem sokkal utána leírt két sor mintegy sűríti Petőfi akkori komor történelemszemléletét: „Mi ettél föld, hogy egyre szomjazol? Hogy annyi könnyet s annyi vért iszol?” 36 A rémálmok, látomások alapja nemcsak a történelmi vérfürdők fölötti elmélkedés, hanem a Petőfi lelkében időnként fellépő halálvágy. Ez először talán összefügg „a költők fiatalon halnak” axiómával, hiszen Byron, Shelley, s a magyarok közül Csokonai is viszonylag fiatalon hunyt el. De ehhez, „a költő mint hullócsillag” (Adorján Boldizsárhoz) 32 i. m., 443. 33 uo. 444. 34 Illyés, i. m. 259. A többi közt Priella Kornélia nagyra tartotta Kuthy Lajost, akivel Petőfi ekkor már nem volt jó viszonyban. 35 Petőfi, i. m. 525. 36 uo., 513.
