Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 7-8. szám - Iványosi-Szabó Tibor: Hetedfél évszázad
20 Mivel én is vallom, hogy jobb adni, mint kapni, elhatároztam, hogy gazdag forrásaink alapján a következő évtizedben a város monográfiájában érthetetlenül elsikkadt kora újkori t örténelmét – a témán belüli korábbi kutatásaimat, publikációimat folytatva és kiegészítve – alaposabban feltárom és bemutatom. Ennek érdekében a Nemzeti Kulturális Alapprogram és a megyei levéltár támogatásával előbb újabb fél tucat kötetben adtam közre a kora újkor legjelentősebb forrásait. Ezen előkészületek után másfél tucatnyi tanulmány elkészítésével tártam fel részleteiben is a város és a Homokhátság hódoltság alatti megpróbáltatásait és eredményeit. Dr. Zombor Gábor korábbi polgármester úr – a kézirat átvételekor – azt ígérte, hogy a vaskos kötetet a város feltétlenül és rövidesen meg fogja jelentetni, de ez azóta sem történt meg. Ráadásul ebben az évben Kecskemét két szomszédja és mindvégig sorstársa, Cegléd és Nagykőrös is joggal ünnepelheti fennállásának hetedfél évszázados történelmét, mivel a később csaknem fogalommá vált „Három Város” neve így együtt 1368-ban jelent meg első alkalommal egy hivatalos okmányban. Tekintettel arra, hogy középkori és kora újkori történelmükkel kapcsolatosan a köztudatban és a szakirodalomban is a számottevő fehér folt mellett több bizonytalanság, pontatlanság, sőt tévedés rögzült , indokoltnak láttam, hogy e három település közép- és kora újkori fejlődésének rokon és eltérő vonásait részleteiben és folyamatában is feltárjam. A hat legfőbb területet érintő tanulmányból összeálló terjedelmes anyagot egy újabb kötetbe szerkesztettem. Mivel az ezzel kapcsolatos ígéretek ellenére egyre csekélyebb az esély arra, hogy a két kötet közül akár egyik is megjelenjen, érthető, hogy el fogadtam a Forrás felkérés ét , hogy – 85 év fölött a remény bizony már alig-alig pislákol – az utóbbi másfél évtized alatti, több mint ezer oldalt kitevő kutatásaim és elemzéseim eredményeiről, a Homokhátság és az egész hódoltság legjelentősebb cívis közösség én ek több évszázados formálódásáról és a térségben betöltött meghatározó szerepé ről legalább egy rövid vázlat fennmaradjon, és szélesebb körben is hozzáférhető legyen: ne lehessen az egészet meg nem történtté tenni. * Míg egy település, egy város jellegét, arculatát általában természeti adottságai és épített öröksége határozza meg, lelkét mindig a lakossága alkotja. F őként, ha az közösséggé tudott szerveződni, és egy egészséges tradíció alapján a generációk sora élteti. Egy élő entitás számára pedig nemcsak az elemi létfeltételek szükségesek, hanem az igényes célok és a mozgósító távlatok is. Négy és fél évtizedes kutatásaim során e város történelméből az első félezer évnek föltárásában, elmélyültebb ismertetésében vállal hattam részt . Ez a rövid áttekintés érthetően csak erre az időszakra korlátozódik, és még így sem teszi lehetővé, hogy a település formálódásának teljes folyamat át akár csak vázlatosan is ismertessem. Arra talán mégis alkalmas lesz, hogy felidézzem, milyen feladatok, milyen távlatok, milyen lehetőségek és kényszerek határolták be, vagy lendítették tovább a hol bővülő, hol pedig tragikusan lecsökkent létszámú lakosság életét. Jelezhetem, mi emelte ki ezt a futóhomokon rögzült települést több tucat hasonló társa közül. Itt csak fölvillantani tudom azokat a folyamatokat, amelyek néhány évszázad alatt méltán „hírös várossá” tették.
