Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 7-8. szám - Gyáni Gábor: Helytörténet és országtörténet: kapcsolatuk alakulása
15 vánulni. 42 Úgy tűnik, előbb vagy utóbb mégiscsak visszajutunk ahhoz a kezdeti állapothoz, amely a helyiben a partikularitást, az országosban (a nemzetiben) pedig az általánost véli felismerni. A mikrotörténet új paradigmája Az előbbiektől merőben különböző perspektívát nyit a mikrotörténet-írás, melynek döntő eszmei forrásai között ott találjuk a kulturális antropológia interpretatív áramlatát. Ez utóbbi tanítása szerint a kutató nem a helyit vizsgálja, hanem helyben kutat. Egész pontosan így szól ez a krédó. „Abszolút képtelenség azt képzelni, hogy nemzeti társadalmak, civilizációk, nagy vallások vagy bármi más lényege leegyszerűsített formában az úgynevezett »tipikus« kisvárosokban és falvakban található meg. Kisvárosokban és falvakban […] kisvárosi és falusi életet találunk. Ha a helyi, mikroszkopikus kutatások tágabb érvényessége valóban egy ilyen feltételezéstől függne – vagyis attól, hogy a kicsiben a nagyot ragadják meg –, akkor nem is lenne semmilyen érvényük. De persze nem ettől függ. A kutatás helyszíne nem azonos a kutatás tárgyával. Az antropológusok nem falvakat (törzseket, városokat, szomszédságokat…) kutatnak; falvakban kutatnak. Különböző dolgok, különböző helyeken tanulmányozhatók, s bizonyos dolgokat […] körülhatárolható kis egységekben lehet a legjobban tanulmányozni. De nem a hely teszi, hogy mit tanulmányozunk.” 43 Egy ilyen szemléletmód és kutatási stratégia különösen nagy hatással van a mikrotörténet és a történeti antropológia híveire. Giovanni Levi megfogalmazása szerint: „A mikrotörténelem gyakorlata alapvetően a megfigyelés léptékének a lekicsinyítésén, a mikroszkopikus elemzésen s a dokumentációs anyag intenzív vizsgálatán alapul.” Majd hozzáfűzi: „Nem egyszerűen ama tény okainak és velejáróinak feltárásáról van szó, hogy minden társadalmi rendszeren belül különféle dimenziók élnek egymás mellett; más szóval arról, hogy úgy kell átfogó és komplex társadalmi rendszereket leírnunk, hogy ezenközben ne veszítsük szem elől az egyes egyének társadalmi terét, azaz az embereket és életük helyzeteit. Nem arról van szó tehát, hogy a léptéket konceptualizálnánk, mint minden társadalmi rendszer inherens tényezőjét s a társadalmi interakciók kontextusainak […] fontos jellemzőjét.” 44 Levi szerint a „mikrotörténelem számára a lépték redukciója analitikus eljárás, amelyet bárhol alkalmazhatunk, függetlenül az elemzett tárgy dimenzióitól” . 45 Magyarán: nem a helyinek, a nagy egésztől (ország, nemzet) élesen elkülönülő partikularitásnak a felderítése a cél, hanem a helyiben jobban megfigyelhető, a lépték lekicsinyítésével mikroszkopikus látványként feltáruló valóság megragadása. Hiszen a megfigyelés léptékének a „kísérleti leszűkítésével” a mikrotörténelmi kutatás – a 42 Stephan Thernstrom: i. m. 48–49. 43 Clifford Geertz: Sűrű leírás. Út a kultúra értelmező elméletéhez. Ford. Kovács Éva. In: Uő: Az értelmezés hatalma. Antropológiai írások. Vál. és összeáll. Niedermüller Péter. Századvég, Bp., 1994. 189–190. 44 Giovanni Levi: A mikrotörténelemről. In: Sebők Marcell, szerk.: Történeti antropológia. Módszertani írások és esettanulmányok. Replika, Bp., 2000. 129. 45 Uo. 130.
