Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 7-8. szám - Gyáni Gábor: Helytörténet és országtörténet: kapcsolatuk alakulása
13 vonatkozó általános történelmi megállapításokat revideáltak ennek során. 34 A tudatos léptékváltás azt követelte tőlük, hogy ne önnön teljességében (a maga komplex mivoltában), hanem csak néhány probléma kapcsán kerüljön be az adott hely (régió) a történetírói látókörbe; kitűzött céljuk volt, hogy ezzel mintegy teszteljék az általános magyarázatot a helyi kontextus beható ismeretében. 35 Goubert régiótörténeti vizsgálódásaiban a népesedés jelenségeinek aprólékos rekonstrukciója került előtérbe, ami korántsem volt a véletlen műve: a francia történeti demográfusok által az 1950-es években kezdeményezett, az anyakönyvek feldolgozásán nyugvó elemi szintű család- és háztartás-rekonstitúciós vizsgálatok késztették őt erre. Ez a fajta helyi szintű kutatásokra alapozott akadémiai történetírás, amely a cambridge-i historikusok kezén fejlődött tovább és lett idővel széles körben ható nemzetközi historiográfiai áramlattá, 36 azzal a lehetőséggel kecsegtetett, hogy legalább egy konkrét téma (pl. a népesedés története) kapcsán értelmét és funkcióját veszti az általános, a makroszintű történeti megközelítés, valamint az ún. helytörténet addigi különállása. Különösen igaz ez az ún. prestatisztikus történeti korok vonatkozásában, ámbár a modern kori állami statisztikai adatszolgáltatás feltételei mellett, a 19. századtól kezdődően – már csupán az anyakönyvek kutathatósági tilalma folytán is – némiképp alábbhagy, olykor el is marad a helyi történet ilyetén előtérbe helyezése. Mindamellett az országos történet és a helytörténet szokványos különállásának és hierarchikus kapcsolatuknak a helyébe az a helyi, vagyis mikroszintű kutatás lép, amelynek érdemben nincs országos (makro) párja. A történeti demográfia volt e tekintetben az úttörő; annak mint modellnek a szellemi kisugárzása azonban idővel szélesebb körben is érezhetővé vált. Ez a fejlemény mondatta a neves angol középkor történésszel, hogy: „A helytörténet, természete szerint, szinte mindig társadalomtörténet” . 37 A történeti demográfia mellett, vele párhuzamosan a várostörténet-írás is áttörte a helyi és az országos történet, a mikro- (a mezo-) és a makroszint közötti kínai falat. A magát új várostörténetként (New Urban History) feltüntető áramlat képviselői a történelmi változások mechanizmusait, a strukturális átalakulások belső okait feltárva az általánost sejtető szabályszerűségeket ragadták meg a szorosan vett helyiben. A ki- és bevándorlás, a társadalmi mobilitás vagy a társadalmi átrétegződés, és nem utolsósorban a városokon belül végbemenő szociofizikai mozgások többnyire kvantitatív rekonstrukciója egy bizonyos fizikai helyhez, adott településformához kötött jelenségként szemléltette a „nagy 34 Pierre Goubert: Local History . Daedalus, 1971/1. 119, 120–121. 35 Uo. 124. Burguière történetesen Pierre Goubert Beauvasis régiójára vonatkozó kutatásai kapcsán mutatja be ezt az újfajta „helytörténetírást”. André Burguière: i. m. 116–118. 36 A cambridge-i történeti demográfia első fontos műve: Peter Laslett: The World We Have Lost. Methuen and Company Ltd., London, 1965. A nemzetköziesedés folyamatát bemutatja: Kenneth A. Lockridge: Historical Demography . In: Charles F. Delzell, ed.: The Future of History . Essays in the Vanderbilt University Centennial Symposion. Vanderbilt University Press, Nashville, 1977. 53–64.; Faragó Tamás: Történeti demográfia . In: Bódy Zsombor–Ö. Kovács József, szerk.: Bevezetés a társadalomtörténetbe. Hagyományok, irányzatok, módszerek. Osiris, Bp., 2006. Különösen 309–335. 37 Rodney Hilton: Further Dimensions for Local Historians? Local Historian, 1973/8. 390.
