Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 7-8. szám - Gyáni Gábor: Helytörténet és országtörténet: kapcsolatuk alakulása
7 települési egység (falu, tanyavidék, város) és/vagy közigazgatási egység (az előbbieken túl a megye, a néprajzi régió), hanem az ún. történeti táj, mely utóbbit az élet legkülönbözőbb vetületeiben egyaránt érvényes, de csak helyi vizsgálattal kideríthető szabályszerűségek térbeli rendjéből (eloszlásából) lehet rekonstruálni. Ennek megfelelően külön beszélhetünk gazdálkodási, a demográfiai viselkedést illető, vagy a társadalmi szokásokban tetten érhető „helyi” megnyilvánulásokról, amelyek nem feltétlenül alkotnak egymással összefüggő, zárt rendszert, olyat, melyre bátran alkalmazhatnánk a „szerves” közösség fogalmát. Ha ki lehet egyáltalán mutatni a dolgok bármilyen közös belső logikáját, az semmiképp sem abszolutizálható. A történeti táj fogalma ténylegesen nem, vagy véletlenszerűen esik csupán egybe valamely együtt élő közösséggel (településformával), közigazgatási-hatalmi szervezeti egységgel (megye, kerület, járás, uradalom, tanyavilág). A helytörténetírás ekként körülírt fogalma nem az országtörténet szintje alatt, sokkal inkább amellett állóként, sőt olykor azt helyettesítőként határozza meg a lokalitásra irányuló történeti és kutatói érdeklődést. Ma már idehaza sem számít újdonságnak az alulról felfelé haladva építkező, helyi közösségtanulmányokat (community studies) eredményező történeti (és néprajzi, történeti antropológiai) kutatás. Az akadémiai vállalkozás keretében készült társadalomnéprajzi szintézis is teret adott a vele való kísérletezésnek. A Szilágyi Miklós által szervezett és az általa egybefogott, a tizenegy falusi és mezővárosi vizsgálatot felölelő esettanulmány-sorozatban az összehasonlíthatóságot, a közös vagy eltérő mintázat azonosítását az egységes, de nem valamely „országossal” egyeztetett szempontrendszer és tematika látszott garantálni. További fontos cél volt, hogy „konkrét, ám modellértékű példák segítségével mutassa be minden szerző – a csak elnagyolt vázlatra elegendő terjedelemben, de »monografikus« szemlélettel – az általa alaposan ismert település társadalmának belső szervezetét és működését” . 15 Ezen az úton-módon is elkerülhető tehát a kutatási eredményeit az országos történettel kényszerűen egyeztető konvencionális helytörténetírás Vörös által javasolt gyakorlata. 16 A helytörténet az „amatörizmus” fellegvára Hogyan és miért alakult ki a munkamegosztásnak ez a módja az országos történet- és a helytörténetírás között? A modern akadémiai történetírás nemzeti tudományként szökkent szárba szerte Európában a 19. század folyamán. Hazánk sem számított kivételnek e téren. A hamisítatlanul nemzeti tudományként színre lépő történetírás azon nyomban politikai célok szolgálatába szegődött azáltal, hogy felkarolta a nemzetállam-építés ügyét. 17 Ezzel pedig szorosan együtt járt, 15 Szilágyi Miklós: Bevezetés. In: Paládi-Kovács Attila, főszerk.: Társadalom. Magyar Néprajz 8. köt. Akadémiai, Bp., 2000. 873. Az esettanulmányoknak helyet adó főfejezet címe: Falu, város – helyi társadalom. 16 Ez irányba mutató további kutatási törekvésként említhető: Horváth Gergely Krisztián: Vidék egy agrártársadalomban? A rurális társadalomtörténet lehetőségei. In: Pap József–Tóth Árpád, szerk.: Vidéki élet és vidéki társadalom Magyarországon. Rendi társadalom – polgári társadalom 28. HIK, Bp., 2016. 11–28. 17 Stefan Berger with Christoph Conrad: The Past as History . National Identity and Historical Consciousness in Modern Europe. Palgrave Macmillan, Basingstoke, 2015; Gyáni Gábor: Profesz-
