Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 7-8. szám - Gyáni Gábor: Helytörténet és országtörténet: kapcsolatuk alakulása
4 vett várostörténeti elbeszélés pedig 2613 oldalt tett ki. Nem csoda, ha egy ilyen méretű történeti elbeszéléstől senki sem várhatja el a lokálpatriotizmust élesztő funkció betöltését, hiszen ki olvassa el a több ezer, tudományos szöveggel teli oldalt. Ezért is határozott úgy a szintén meglehetősen hosszúra sikeredett, négy kötetbe foglalt, 3634 oldalas (!) Szeged várostörténeti monográfia 3 egyik szerzője, a történész-levéltáros Blazovich László, hogy 317 oldalon összefoglalja a város úgymond rövid történetét. 4 A kötet előszavát jegyző Tandi Lajos meg is jegyzi: „Arra hamar rájöttünk, hogy a Szeged történetének vaskos köteteit nem forgathatják mindennap se tanárok, se diákok, de olykor még a szorgos lokálpatrióták sem. S azt is felismertük: szükség lehet egy, a középiskolákban használható – tanárnak, diáknak egyformán kézhez álló – helytörténeti ismertető munkára.” 5 A fentiekhez sokban hasonló indítékok hatottak akkor is, amikor hárman együtt írtunk egy „rövid” Budapest-történetet azért, hogy ne kizárólag a Budapest története akadémiai vállalkozás szóljon fővárosunk múltjáról. 6 Ez utóbbi módfelett terjedelmes kötetei (pusztán a negyedik kötet 809 oldalt tesz ki) aligha jutnak el a szélesebb olvasóközönséghez. 7 Persze más módon is meg lehet szólaltatni a város történeti múltját, például lexikon formájában, vagy az ún. krónika műfajában. 8 Az utóbbiakat is hivatásos kutatók írják, a rangos várostörténeti biográfiákat pedig többnyire (vidéki) egyetemi, olykor akadémiai történészek jegyzik. Ebben az esetben azonban nem kimondottan helytörténeti, a lokálpatriotizmus ügyét szolgálni hivatott, hanem a tudományos történetírás szája-íze szerint elképzelt helyi történet megírása a szerzők célja. Nem odázhatjuk tovább ezek után, hogy közelebbről szemügyre vegyük a helytörténetírásnak az akadémiai történetíráshoz fűződő – időben változó – viszonyát. A helytörténetírás mint afféle bedolgozó Milyen képet alkot magának az akadémiai történetírás a helytörténetről, beleértve a várostörténetet is? Olyat, amely – a történeti tudás hierarchiájának megfelelő módon – élesen elválasztja egymástól a nagy, az országos, tehát a nem3 Kristó Gyula, szerk.: Szeged története 1. Somogyi Könyvtár, Szeged, 1983; Farkas József, szerk.: Szeged története 2. Somogyi Könyvtár, Szeged, 1985; Gaál Endre, szerk.: Szeged története 3/1–2. Somogyi Könyvtár, Szeged, 1991; Kristó Gyula, szerk.: Szeged története 4. Somogyi Könyvtár, Szeged, 1994. 4 Blazovich László: Szeged rövid története . Csongrád Megyei Levéltár, Szeged 2005. 5 Uo. 4. 6 Bácskai Vera–Gyáni Gábor–Kubinyi András: Budapest története a kezdetektől 1945-ig . BFL, Bp., 2000; ugyanebben a műfajban ld. még: Gerő András–Poór János, szerk.: Budapest-történet . Budapesti Negyed, 20–21. szám, 1998, Nyár–Ősz. 7 Gerevich László, szerk.: Budapest története az őskortól az Árpád-kor végéig . Akadémiai, Bp., 1973; Gerevich László–Kosáry Domokos, szerk.: Budapest története a későbbi középkorban és a török hódoltság idején. Akadémiai, Bp., 1973; Kosáry Domokos, szerk.: Budapest története a török kiűzésétől a márciusi forradalomig. Akadémiai, Bp., 1975; Vörös Károly, szerk.: Budapest története a márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig. Akadémiai, Bp., 1978; Horváth Miklós, szerk.: Budapest története a forradalmak korától a felszabadulásig. Akadémiai, Bp., 1980. 8 Berza László, főszerk.: Budapest lexikon I–II. köt. Akadémiai, Bp., 1993; Bart István, szerk.: Budapest krónikája a kezdetektől napjainkig . Corvina, Bp., 2007.