Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 1. szám - Zalán Tibor: Jegyzetek a némaságról (vers)
7 Zalán Tibor Jegyzetek a némaságról Találkoztam az álombeli alakokkal Az álom vaktük őr Arcomra rozsda pereg Ál momba ébredek A plafont bá mulom A derengésben megél ednek az álombeli alak ok Nem értem a helyem És nem értelmezhetem a találkoz ást A nyelvüket sem értem de azt pontosan amit mondanak Keveset beszélnek inkább én ekelnek A hangjukat nem hal lom és azt sem érzem különös nek hogy nincsen árnyékuk a de rengésben Meglehet a dereng és nyel el hangot árnyékokat és teremti meg őket Hogy az tán ne legyenek soha többé A függönyről még szólni kell A függöny akár a szellem-állat magába gyűjti az éji csod ákat Megrágja s a hajnal sánc ai mögé kiköpi őket Ragacsos idő Ilyenkor jár ják a temetőket hadsereg ben a termeszek Nem ébredek Lucskos párnámon ezüst csiga nyálak szélednek szerte Lehet ne persze szomorúbb is Lehet ne ha a zsiráfok nem lángol nák szét a tájat Fiókjába ájul az álombeli bánat
