Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 6. szám - Bíró-Balogh Tamás: Baka István könyvtárának dedikált köteteiről
102 Konrád György és Markó Béla. Ez a névsor alátámasztja Baka későbbi, a rendszerváltás éveire visszatekintő megnyilatkozását: egy Darvasinak 1994-ben adott interjúban bevallotta, hogy ha indult volna a rendszerváltás utáni első képviselő-választáson, akkor „mondjuk… SZDSZ–MDF közös jelölt lettem volna” . 4 Ez a magyarázata annak, hogy a politikusok, vagy azzá lett alkotótársak gyakorlatilag mindegyike az MDF, illetve – Konrád személyében – az SZDSZ alapító tagja volt. Ebből a szemszögből Baka irodalmi kapcsolathálója a politikai baloldal irányában zárt rendszert alkot; egyedüli kivétel Annus József, aki 1990-ben szocialista országgyűlési képviselő lett, ehhez viszont tudni érdemes, hogy a rendszerváltás utáni parlamentben főleg az SZDSZ- és az MDF-frakció tagjaiként kerültek be írók-költők, az MSZP tagjai között alig. Ugyanakkor egy 1995-ös beszélgetésben azt is kifejtette, miként is csalódott a rendszerváltás utáni politikában: „Ma már én is visszariadok attól, hogy kik képviselik a nemzeti gondolkodást. Pedig én nemzeti érzésűnek tartom magam, és még ma is nemzeti költőnek, mi nagyképűen hangzik, de hát így van. Valamikor valami ellen voltam. De most… viszont, amikor ez hivatalossá vált, az Antall-kormány idején, hát akkor ezzel leálltam. Látva a propagandisták hamis erőlködését, a szóvirágokat és a hazugságokat.” 5 Erre pedig nemcsak az utal, hogy az irónia, „ami egyébként a legelkeseredettebb dolog a világon” , éppen a rendszerváltás táján jelent meg költészetében „igazán” 6 , hanem az is, hogy Bakának ekkor több korábbi barátsága megszakad: ezt az ekkor politikussá lett társak által vagy nekik írott, és az addig sorjázó dedikációk éles cezúrával való megszakadása, elmaradása jelzi. De a száraz adatok és felsorolások után illik pár konkrét példát is bemutatni. A dedikáció életrajzi forrás jellegét – azon túl, hogy explicite minden ajánlás az – jól mutatja: 1974–75-ben többen megszövegezték, hogy várják Baka első kötetének megjelenését, 1989- ben többen gratuláltak a József Attila-díjhoz, és sokan dedikációban mondtak köszönetet a nekik megküldött könyvért. Az, hogy 1981-ben, a költészet napján Ladányi Mihály ekképp dedikálta kötetét: „Baka Pistának / egy közös szekszárdi napra / emlékezve” , utal a közös szereplésre (egy alkalmi kapcsolatra tehát, Ladányi nem is dedikált többet), Móser Zoltán pedig Bakának a saját kötete keletkezéstörténetében betöltött szerepéről vall a Tulipán és kereszt. Írások Kodály Zoltánról című könyvének címlapján: „Baka Pistának, akinek közvetett segítsége nélkül / ezen írások meg nem születhettek volna, küldöm / e füzetet szeretettel és köszönettel” . Van, hogy a dedikáló az ajánlásban mintegy jellemzi a dedikáció címzettjét, jelen esetben tehát Bakát. Többen „szövetséges”-nek, „harcostárs”-nak titulálták, Lakatos István azonban „E. T. A. Hoffmann sze- / gedi ükunokájának” ajánlotta könyvét, Baka „vámpírjai szíves viszon- / zásául” , Temesi Ferenc „Szeged- / ben bújdosó szekszárdinak” nevezte őt a Por első kötetében, Darvasi László pedig egyszer azt rögzítette, hogy „Baka Pista” „egyrészt nem tükörnek használja / a cédé lemezkéket, másrészt ne egyék / nyugtatót, valamint jusson el / Mexikó Citybe is” , máskor pedig azt írta a dedikáció keltezésének idejéről: „ egy olyan napon, amit / Pista szeret, mert szürke és zuhog is, / viszont én mégiscsak azt mondom, / kicsivel lehetne / több a fény” . Tóth Bálint egyik ajánlása egyszerre tartalmaz életrajzi adatot és jellemzést: „Baka Istvánnak, akivel együtt jár- / tuk meg a kaukázusi grúz hadiutat, / s akinek bajtársiasságában és barátsá- / gában bízva a magyar hadiutat is / megjárnám”, Zalán Tibor pedig szinte kettejük egész kapcsolattörténetét belesűríti a pár „alkalmi” sorba: „Tündének, Áginak, / Tamásnak / és jó Baka Pistának / megöregedve és sok / jobbító feddést megértve / baráti öleléssel / 4 Darvasi László: Interjú Bakó Andrással . Beszélő, 1994. dec. 15. Újrak.: In: Baka István: Publicisztikák, beszélgetések . Szerk.: Bombitz Attila. Szeged, 2006. 316–323. 5 Benyik György: Most, hogy az Istentől beszélünk . Forrás, 1996. máj. Újrak.: In: Publicisztikák, beszélgetések , 324–339. 6 Zalán Tibor: „Nem tettem le a tollat…” [1994]. Tiszatáj, 1997. szept. Ujrak: In: Publicisztikák, beszélgetések , 302–315.