Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 6. szám - Illyés Gyula: Félbe-szerbe III.
31 Amikor Reverdy meghalt, Aragon hosszú újságkolumnákat töltött meg a maga ziháló, bőven ömlő mondataival: az élők közt ő volt a legnagyobb. Tizenkét éve ennek. Azóta sem írta le Reverdy nevét. Én sem erőszakoltam elő a már túl szorosan sorakozó egykori kedvenceim közül. * * * Ezer méter fölött a hangunk is megváltozik három-négy nap után. * * * Gautier emlékezetes mondatát, hogy L’inexprimable n’existe pas kétféleképp lehet érteni. Nincs, amit nem lehet kifejezni. És: amit nem lehet kifejezni, nincs is. A kartézianus elme az utóbbi felé hajlik. De ezt megint kétféleképp érthetjük. * * * Juhász Gyulát kétszer láttam, de egyik alkalommal sem beszéltem vele. Emlékem róla mégis oly meghitt, alakja, arca, tekintete oly elevenen él fejemben, mint csak az igen-igen jól ismert embereinké. Mindkét alkalommal igen népes társaságban láttam egy-egy irodalmi találkozón. Itt is, ott is állva vagy ülve egy csoport ünneplőbe öltözött híres férfi, de köztük egy-egy nő is – csak úgy sistergett, pörgött a szó ezekben a csoportokban, néha messzebbre lőtt röppentyűként a csoportok között. * * * Csók István Van egy szem varázslatos gyümölcsöm. Az ifjúság ízei és illatai vannak belezárva, azon frissen rejtelmes mód tartósítva. S képtelen vagyok föltörni. Szilárdabb csonthéjú, mint a legkeményebb kőzetű dió. Agyam birkózik ezzel a gyümölccsel. Órákat töltöttem az imént is a feszegetésével. Ez a gyümölcs a fejemben egy boldog délután derűje. Ezt a délutánt egy napfényes ég alatt egy budai kertben, illetve annak műtermes villájában töltöttem. Emlékszem, amikor a vasrácsos kerítésen kiléptem, majd arra, ahogy a kapun kijöttem. * * * Nem emlegetjük Molnár Ákost. Novellái leülepedettek voltak, ilyen módon átlátszóak, mint a fény elé emelt víz. De emlegetjük-e eleget Pap Károlyt, Gellérit? Vagy egyáltalán Komor Andrást? És Kádár Erzsébetet? * * *
