Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 1. szám - Győri László: Tömörített élet
69 mondja ki a feloldó igét e könyvében sem, ismét a hiányokat, a fájdalmakat beszéli ki, költői válságával még nem birkózott meg, ezért az üres bölcselkedés helyett a becsületes magatartást még mindig a kérdező, kétkedő, a továbbhaladás útját kijelölő tagadásban látja.” – Ez a régi kritikai beszédmód ma már nem jelent semmit. Ugyan mi lenne a feloldó ige? Mit kellene feloldani és miért? A költői válság emlegetése ma már szintén értelmezhetetlen. – Egyébként legutóbbi könyvedbe több, a Laposkúszás ban megjelent verset is beválogattál, például a Ferenczy Béni: Petőfi című verset. Itt, a Petőfi Irodalmi Múzeumban illik megkérdezni, mikor és hogyan írtad? – Ferenczy Béni Petőfi-szobrát innen, a múzeumból ismerem, itt állt az egyik lépcsőfordulóban. Amikor huszonhat éves voltam, egy téli napon Gyulán jártam, hatalmas hó födte, ott láttam a szobor egyik bronzba öntött változatát. A kardját letörték, állt árván, kard nélkül, puszta kézzel, mert valaki arra járt éjszaka, és szórakozásból letörte, mint egy semmirevaló tárgyat. Nem azonnal, utána két év múlva írtam. Nemcsak Petőfiről, nemcsak az Alföldről, hanem a pusztító, zsarnoki magatartásról. Ez az attitűd csak azt fogadja el, ami azonos önmagával, ami fölemelkedik, ami más, kíméletlenül letöri. – Áchim Andrást, Szántó Kovács Jánost. – Ady Endre magyar ugarát láttam viszont. Mit csinál a magyar ugar? Lehúz, altat, befed. – Egy kicsit még térjünk vissza a Kilencekre, mert úgy érzem, hogy az irodalomban is fontos, hogy tartozzunk valahova. Az Elérhetetlen föld előszavában azt írja Nagy László, hogy „Fiatal tehetségek, ha fölrepülni rajban akarnak, az néha törvényszerű pillanata az irodalomnak. Az ilyen vállalkozás túl azon, hogy létérdekek szövetsége, új szemlélet, újfajta költői értékek rámutatása kell hogy legyen. Csak ilyen igénnyel olvassuk verseiket, de sugaras karriert ne jósoljunk nekik bármen ynyire közel állnak hozzánk.” – Valóban nem várt bennünket „sugaras karrier”, talán még Utassy József karrierje volt a legsugarasabb, abban az értelemben, hogy folyamatosan jó, egyre jobb verseket írt, és elég hamar kitűnt, ő lett a legismertebb költő miközülünk, ösztöndíjat kapott Bulgáriába – egyébként Kiss Benedekkel és Rózsa Endrével együtt –, antológiákat állíthatott össze, antológiákban szerepelhetett, de más értelemben az ő útja se volt sugaras egyáltalán, pedig megérdemelhette volna. Így viszont nem romlott el. – Egyáltalán egy költő útja lehet…? – Nem lehet, de van rá példa. – Hová juttat egy költőt a karrier? Mit jelent a karrier a költészetben? – Nem lehet folyton fönt lenni a tetőn.