Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 6. szám - Kiss Benedek: Élettöredékek
14 Kiss Benedek Élettöredékek N DK-s nászút, sváb lakodalom Alighogy hazaértem Salgótarjánból, a havi gyakorlatból (ahol ugyan sok hasznomat nem vették, de nem is akarták), Tarcsay utcai kis szobánkban nemcsak Katim gesztenyeszínlombos szerelme várt, hanem egy jókora meglepetés is. 1966 nyarán voltunk még, alig házasságkötés után, s Kati egy fontos levéllel, az NDK- ba szóló meghívólevéllel fogadott. Ugyanis, ahogy akkor – utazás helyett – szokásos volt, a diákok, különösen a gimnazisták, levelezőpartnereket kerestek külföldön, részint nyelvgyakorlási céllal, részint világukat kitágítandó. Kati komolyan levelezett egy Konrad Kubald nevű, Rostock körüli diákkal, aki pár éve már járt Magyarországon, Katiék vendégeként, s apósomék minden elérhető jóval ellátták, Balaton-parti nyaralásra is elvitték. (Fénykép igazolja: ott ül a két fiatal a parton, mint két búbánatos, szárnyaszegett madár, s mindegyik magába mélyedten, maga elé bámul.) Konrád mezőgazdász-tanuló volt, idősebb is Katinál, s nem igazán tudtak – a nyelvi nehézségek mellett – miről beszélni. Nos, Konrád közben elvégezte iskoláit, s a Rostockkal szemközti Rügen-szigeten volt állása és lakása (olyan agronómusféle lehetett), s visszaemlékezvén, ekkor hívta meg Katit viszontlátogatásra, vagyis vele engem is. Így tehát mindez olyan volt, mintha „nászúttal” ajándékozott volna meg az ég. – Kiváltottuk útlevelünket, s 1966. nyár végén kiutaztunk az NDK-ba, vagyis Rostockba. Ott várt Koni, megismerték Katival egymást, és az összekötő kompjárattal átfurikáztunk Rügen szigetére. Először is Konrád lakására mentünk, ami jellegzetesen férfialbérlet volt, rendjét és berendezését illetően is. És meglepett, hogy egy egész rekesz sörrel várt barátunk – nálunk (értsd Magyarországot) bizony csak üvegenként vásároltuk. Szép idő volt, és Konrád, akinek volt egy príma motorkerékpárja, míg Kati elhelyezkedett és összeszedte magát, a csomagtartó ülésén elfuvarozott a tengerpartra. Nagy karlendítésekkel próbálta magyarázni, hogy az egész körülöttünk lévő mezőgazdasági területnek ő a gazdája. És mindenütt szépen gondozott földek voltak. De persze a tenger – az Északi-tenger – is hatalmas benyomást tett rám. Vize hideg volt, s a part közelében kinyitott ernyőkkel rengeteg medúza, tengeri csillag gyönyörködtetett. Konrád meg színpadias mozdulatokkal leguggolt a víz mellett, nagy kezével benyúlt, elkapott egyet, és csak úgy, nyersen enni kezdte. Biztatott engem is, hogy kövessem példáját, de bizony nekem ehhez semmi gusztusom nem támadt. – Aztán jártuk a környéket, s egy szomszédos községben kötöttünk ki végül: ott lakott, úgymond, Konrád menyasszonya, s mivel jó