Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 6. szám - Fekete Vince: Vargaváros (versciklus)
4 Átmenetileg Kívülről kell-e fújnunk vajon, hogy a kemény telek, a huzamos ideig tartó, még a lelkekben is óriásjégcsapokat termelő rettenetes mínuszok? Hogy a szervezetünket és a kedélyállapotunkat, satöbbi, satöbbi… Mantráznunk kell-e folyamatosan? Hogy helytelenül, hogy sokat és egysíkúan? És a nyitást az újra, a változást, a változtatást óhajtó, vágyó, követelő ént igen-e? És az erre való képtelenséget? Hogy fel kell magunkat frissítenünk ilyenkor! Hogy tavasszal, de minden időszakban mit, hogy, hogyan! Minél több mézet például! Mert lám, hányféle ásvány található az ember vérében, s a mézben ebből huszonkettő a huszonnégyből! Komplex ásványi turmix! S hogy vásároljunk megbízható helyen jó házi mézet, ezt pedig keverjük finoman, gyöngéden, alaposan jó házi szilvapálinkába? Hogy napi fél liter bőven elég ennek a kortyolgatásából, hogy kitűnően érezzük magunkat a bőrünkben? Hogy a pálinkát váltogatni lehet házi borral, lehet ez akár pityókabor is? De az istenért fel ne forraljuk, mert a méz hatóanyagai rögtön megsemmisülnek! És fogyasztanunk kell-e rendszeresen gyógyteákat is? Mondjuk-e azt is? Hogy kora tavasszal a legjobb a petrezselyemtea, ha van még a kamrában, szárítva. Ezt is szilvapálinkával, mert jobban öli, takarítja, hajtja a bennünk maró mérgeket és feszültségeket. Tehermentesíti a testet és a lelket. És hogy alkalmazzunk gyümölcslé-terápiát is! Alma, citrom, vagy narancs leve mellett a leghatásosabbat, a homoktövisét! Hol találunk ilyen levet ilyenkor? Vagy szőlőlé, diólikőr, almapálinka, meggy levével, szilvalével, kömény levével – szinte bárminek a levével – megbolondított tiszta szeszt inkább? Amitől akár szárnyaló érzéseink is lehetnek, hiszen moldvai testvéreink nagy repülőterek környékéről szállítják ezt a szeszkülönlegességet, téli időszakban, amikor ebből a kitűnő hatóanyagú, a repülők szélvédőjét tisztító alkoholos folyadékból ott többecskét használnak. És hogy idejében be kell szereznünk a – feketén – szinte minden itteni faluban megtalálható, kihelyezett „képviseletektől” (dugiban háznál árulóktól) ezt a kerítésszaggatót is, mint a pityókabor vízzel jócskán megkeresztelt, nejlonzsákos alapanyagát, a szőlőt? Mantrázzuk-e ezt is? Mert sokkal olcsóbb, mint a mindenféle százszázalékos gyümölcslevek, s mert ez is majdnem százszázalékos? S egy kis leleményességgel egy literből háromliternyi adagot is készíthetünk, vízzel, cukorral, pergelt köménnyel, vagy a már fentebb említett egyéb levekkel elegyítve, ami aztán egy tekintélyesebb család bármilyen ünnepén pár óra alatt igazán hatékonyan tehermentesíti az észt, a szívet, lelket és a szellemet. Mondanunk kell-e vajon, hogy egy párhetes ilyen kúra után azt fogjuk érezni, mintha teljesen kicserélték volna a testünket, mintha nem is a magunkéban, hanem valaki más porhüvelyében kaptunk volna szállást – átmenetileg.
