Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 5. szám - Murzsa Tímea: A konyha szűk, a bor kevés (Kemény István: Lúdbőr)
137 plus ultrája. Azonban jön 1989, valami történik, a Kádár-korszak langyos-meleg lábvizét felkavarják. A kötet első írása, az Egy szép délután ezt a pillanatot meséli el, amit egyébként a borítókép – Bartis Attila fotója 1989 októberéből – is megörök ít: az új élet küszöbén, a Parla ment lépcsőjén négy fiatal ül: Kun Árpád, Szirmay Ágnes, Kemény István és Poós Zoltán. A névsor ismerős lehet mindenkinek, aki valamennyit is konyít az irodalomhoz. A j övőbe tekintenek: koncentráltak, várnak , mellettük épp elsüvít a nagybetűs történelem, talán azt nézik. Később, a szöveg tanúsága szerint, pedig Ági szűk konyhájában táncolnak. Gyávaság-e a Parlament lépcsőjén ülni egy ilyen kaliberű eseménynél, be kellett volna törni, és lerombolni az egész épületet a fenébe? – vetődik fel a kérdés. Nem tudni, még ennyi év távlatából sem. A jövő mindenesetre reményteljesnek tűnik: „Úgy éreztem […], hogy pont jókor, pont jó helyen születtünk én és a korosztályom. A szerencsés történelmi véletlenek folytán egy kétes minő- ségű táptalajból (Kádár-korszak) kinőve jó és rossz hatások optimális kombinációja alatt hajtottunk ki, és nevelődtünk fel, és most fogunk virágba borulni.” ( Hángérien! Hálfprájz! , 25.) Kiválasztott generáció ez, amelynek tagjai a szocialista megalkuvás hagyatéka mellett immár egy másik magyar hagyatékot is a vállukra vehetnek: „ » Mi, magyarok « a lengyelekkel együtt elsők voltunk a diktatúra lebontásában, » mi, magyarok « vágtuk át a vasfüggönyt, sőt még a romániai forradalmat is a temesv ári magyar református közösség ellenállása rob bantotta ki ’89 decembe- rében. […] nagyobb feladatot vállaltunk magunkra, mint amekkora elvárható lett volna tőlünk. ” ( Magyarország és a jövő , 78.) Azonban az évek eltelt ével a lelkesedés csalódásba fordul. A realitás legyőzi az illúziót, ami marad, az a remény egykori szikrája, amely néha-néha a kötet szövegeiben is felbukkan, s a közéletről elsősorban az irodalomra tevődik át ( „a magyar kultúra aranykorában élünk” – Egy közönséges csütörtök egy működő kultúrában , 50.). Persze, írom ezt azzal a kitétellel, hogy pontosan tudjuk, hogy Kemény István esetében a közélet és költészet kettőse nehezen leválasztható egymásról. Nem véletlen egyébként, hogy a már említett Egy szép délután az első szövege a Lúdbőr nek. Itt sejtetődik először az említett illúzió és realitás kettőssége, mely az egész művet átszövi , s mely a későbbiekben teljesebb kibontást nyer számos téma tekintetében . Milyennek képzeljük a diktatúrát, s milyen ehhez képest a mi, saját bejáratú diktatúránk? Milyennek képzeljük a demokráciát, milyennek a szabadságot, milyennek az egyenlőséget? S mi az, amit ebből megtapasztalunk? De nem csak a politikával kapcsolatban tehetőek fel a kérdések: milyennek képzeljük a modernséget? Válaszul Elias Canettit idézi a szerző: „ Ami a legnagyobb csalódást kelti a Holdban, az, hogy minden stimmel. Minden, amit kiszámoltunk, távolság, nagyság, súly, minden stimmel, minden úgy van, ahogy van. ” „Ennyit tudott adni a modernség a léleknek a Hold helyett” – teszi hozzá a szerző ( Csalódni a Holdban , 109.). Nagyívű kérdések és nagy szavak, de Kemény István szereti ezeket, saját bevallása szerint a „L ényeget ” keresi. Ez irodalomkritikáiban is kiütközik, igyekszik megfogni a különböző alkotóknak és műveiknek az esszenciáját. Az utolsó három szekcióban ( Csalódni a Holdban , A költészet megkopasztása , Ötven+1 irodalmi alappillér ) jobbára könyvkritikákat, irodalmi tárgyú értekezéseket olvashatunk. Az írások különböző felkérésekre készültek, van köztük kiállításmegnyitó-szöveg, konferencia-előadás, sőt, az Élet és Irodalombeli Követési távolság című rovatban megjelent kritikák is. A választott kötetek és írók között esetleges a kapcsolódás, ami közös bennük, hogy Kemény István gondolkodásának, s persze művészetének alappillérei. Sok recenzáló 1 jelezte a személyességet és az önéletrajziságot a művel kapcsolatban. S valóban, Kemény Istv án a költészetet lúdbőrben 1 Sántha József Száz év türelem című kritikájában „szubjektív önéletrajznak” nevezi. In: Revizor Online, 2017. 06. 08., http://www.revizoronline.com/hu/cikk/6693/kemeny-istvan-ludbor-esszek/ ,
