Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 5. szám - ***: „Bugac mindig is fontos volt, mert reprezentálni lehetett vele” (Kriskó János beszélget Székelyné Kőrösi Ilonával, Lucza Márkkal és Kovács Zoltánnal)
113 Kriskó János „Bugac mindig is fontos volt, mert reprezentálni lehetett vele” A kulturális örökség – Székelyné Kőrösi Ilona 1 – A bugaci puszta és a bugaci pásztorélet nemzeti érték lett. Mikorra nyúlnak vissza a bugaci pásztorkodás gyökerei? – A bugaci pásztorkodás és Kecskemét kapcsolata elválaszthatatlan. Kecskemét sok évszázadon keresztül a Duna–Tisza közének legnagyobb folyamatosan lakott települése volt. Szerepe a tatárjárást követően még inkább felerősödött. Nyilvánvaló, hogy egy állattartásra, mezőgazdálkodásra berendezkedett városnak szüksége volt olyan területekre, ahol mindezeket hatékonyan művelni lehetett. Bugac azért különösen nevezetes, mert a XX., sőt a XXI. századig megmaradt a pásztorhagyománya és a pásztorkodás terepéül szolgáló, érintetlen pusztája. Igaz, mára már megújított funkciókkal, inkább rezervátum formában, elsősorban mint idegenforgalmi nevezetesség. Bugac hosszú évszázadok óta Kecskeméthez tartozó puszta volt. Sokáig bérleményként, később már a város tulajdonaként. Egy szociográfus fogalmazta meg, hogy Kecskemét a maga gazdagságát, polgárosodó mivoltát, XX. századi sikeres útkeresését – értve alatta elsősorban a két világháború közötti időszakot – tulajdonképpen az úgynevezett gyarmatainak köszönhette. Ezek pedig a bugaci puszta és a tanyák voltak. A városhoz tartozó összes puszta közül – Pusztaszert és Szikrát is beleértve – Bugac volt a legnagyobb. És Bugac volt az, amely már a XIX. században is kitüntetett figyelmet kapott. A bugaci pusztán folyt a legnagyobb mérvű állattartás, méghozzá jól szervezett formában, hiszen a város gazdaságai is ott voltak: a városi ménes, a városi gulya, és mindaz, ami a város gazdálkodásához tartozott, ami a város saját jövedelmeit gyarapította. Mindehhez ott volt még a régi hagyományokkal rendelkező bugaci pásztortársadalom, amelyet jól ismerünk a néprajzi szakirodalomból, és amely éppoly reprezentánsa a magyar pásztoréletnek, mint amilyen a Debrecenhez tartozó Hortobágy pásztorélete. A Trianon utáni Magyarország két legjelentősebb pusztája vitathatatlanul az egymással vetekedő és vetélkedő Bugac és Hortobágy, amelyeknek nagyon fontos történeti, gazdasági, néprajzi értékei vannak, és meghatározó a jelentőségük a hazai művelődéstörténetben és a népművészetben is. 1 Székelyné Kőrösi Ilona kecskeméti főmuzeológus, etnográfus. Sorozatunk a Földművelésügyi Minisztérium „Hungarikumok és a nemzeti értékek megőrzésének, népsze- rűsítésének támogatása” program keretében készül. (A Szerk.)
