Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 1. szám - Sándor Iván: A kezdet
5 mindegyikük szavalt vagy énekelt, én közben Az aranyszamár ra gondoltam, az átváltozások könyvére, annyiszor álltam a tükör előtt, elképzelve, hogy mindig más vagyok mögöttem mozgolódás, az első sorban ülők tapsoltak, a hölgyek a leglelkesebben, a Városparancsnok mögött álló tiszt előrehajolt, mondott valamit, a parancsnok utasítást adott, a tiszt a Főtér szélén álló katonákat sorakoztatta, közelednek, mondták mellettem a tömegből hasztalan igyekeztek a kérők, nem volt sikerük, nem múlt a rontás, szavalta a mesekirály, utolsónak a legvitézebb jelentkezett előlépett egy magas, izmos legény, fakarddal az oldalán a tömeg nyugtalan volt, a katonák elvonultak a városkapu felé, közelednek, mondta újra egy hang behunytam a szememet, reszkettem, mint amikor a Theatrumban álltam, kezemben a tálcával, felmutattam a szívet, és meghajolva fogadtam a tapsokat a legény kiáltozva szavalt, fenyegetéssel akarta elűzni a rontást, kinyitottam a szemem, úgy éreztem, a koronás engem néz, a törpe dobolt, egyetlen reményem maradt, kiáltotta a mesekirály, lépjen elő a közönségből a legmerészebb vállalkozó bizonyos voltam benne, hogy már egy ideje figyel. Láthatta a lehunyt szemem. Talán a reszketésemet is erőt vettem magamon, előléptem, belekezdtem abba, amit annyiszor gyakoroltam a tükör előtt csak nézlek téged, de szólni nem merek, remélem, megérzed szerelmes szívemet, mindig melletted a helyem, az életet jelented nekem, múljon örökre a rontás rólad, mutasd meg újra igazi arcodat a vörös köpenyes tapsolt a közönség is tapsolt a törpe szaltót vetett a mesekirály mellém lépett, átkarolt hajolj meg, súgta mindketten hajlongtunk a ponyva alól kibukkant a játékosok feje, mosolygó álarc volt mindegyiken menekültem még hallottam a dobszót és az éneket át a sikátoron látom, hogy a városkapunál felsorakoznak a katonák megszólalt egy harang bevetettem magam a szobámba mi történt? kérdezte anyám most ne… estére megnyugodtam, hallottam, hogy nagyanyám azt mondja anyámnak a temetés… az izgalmak… hárman ültünk a vacsoraasztalhoz. Apám helyét üresen hagytuk. Az asztalon felejtettem a kezemet. Anyám ráhelyezte a tenyerét. Háromszor kopogtak, a szolgáló bevezette
