Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 5. szám - Füzi László: Kátrány és ezüst (Újabb fragmentumok Benes Józsefről és művészetéről)
35 mert olyan kisugárzása van, hogy még a tanyasi asszonyok is a művészetek iránt érdeklődnek. Rajtam kívül a társaságból csak egyvalaki tudta, miről van szó, s már szólni is akart, hogy te hülye, hát az a gyárat kereste – de én abban a pillanatban leintettem. Maradjon meg Keracnak az illúziója, hogy ennek a művésztelepnek őrült a kisugárzása, s itt a parasztok is szeretik a művészetet.” („Mindig festő akartam lenni”, Benes Józseffel beszélget Virág Zoltán) Benesék háza roppant egyszerű ház Kecskeméten. Az 5-ös útnak a pesti kivezető szakaszánál áll, jókora távolságra magától az úttól, ráadásul attól egy kicsike fás-erdős szakasz is elválasztja, így már az udvara is csendes. A ház a hatvanas években épülhetett, jellegzetes, sátortetős ház, a ház hátulsó részében Margit alakította ki a maga műtermét, műhelyét, a háztól különálló, egykori gazdájának autószerelő műhelyként szolgáló kis épületben Benes dolgozott. Ha a műterme előtti betonon festéknyomokat láttunk, akkor a látogatásunk előtti napokban vagy órákban biztosan festett. A házban a fogadószobájuk is egyszerű volt, könyvespolcok, alacsony asztal, virág, kis kerámiatárgy, a polcokon a könyvek előtt az aktuális meghívók, a szobában Margit egy-egy munkája, a falon Benes egyik vagy másik újabb képe, azonnal, egyetlen pillanat alatt beléptünk a világukba. A házban is, mindenütt minden, egész életükben a munkát szolgálta. Egyszer Margit kiállításának megnyitóján mondtam, láttam és látom azt, ahogy életük a művészethez kötődött és kötődik, ahogy életükből minden a művészetnek rendelődik alá. A kíváncsiságuk, az érdeklődésük, a munkájuk. Ugyanezt Benes életéből és munkáiból kiindulva is elmondhattam volna, végsőkig leegyszerűsített környezete, életmódja, időbeosztása, minden, ami a gondolkodásában és körülötte volt, a művészetét és művészi érdeklődését szolgálta. Amikor meglátogattuk őket, akkor a munkáikat is megnéztük. Előtte mindig beszélgettünk napi dolgokról, ki mit látott, mit hallott, milyen rendezvény volt, mikor lesz egy újabb irodalmi est, ki lesz a vendégünk, családi dolgokról, aztán következett a műtermek meglátogatása. Margit is, Jóska is mindent elmondott arról, amiben éppen benne volt, miért kezdték el a munkát, mit akartak megoldani, hogyan, milyen anyagokkal, eszközökkel dolgoztak. Láttuk a műteremben őrződő régebbi munkáikat, ezekről is megtudtunk mindent, Benes a képek kapcsán történeteket mesélt, a vajdasági világról, művészekről-művésztelepekről. Volt, hogy szombat délután baráti látogatásra mentünk át hozzájuk, vagy ők jöttek át hozzánk, akkor megnézték, hogy mi változott nálunk, gyakorlati dolgok is előkerültek, aztán jöttek az irodalmi és a művészeti kérdések újra. Ezeken a beszélgetéseken, tárgy- és képnéző látogatásainkon szerettem meg a művészetüket. Ha az irodalmat az alkat felől tanulmányoztam, akkor azt kell mondanom, velük kapcsolatban is megértettem művészi törekvéseik eredőit, s láttam, hogy egy-egy munkájukon az miképpen mutatkozik meg. De nem csupán a művészetüket ismertem meg, hanem magát a képzőművészetet, a képeket is
