Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 5. szám - Géczi János: Hűség (vers)
16 Idővel arra ébredsz, katalogi- zálni sem a veszteséget, sem a gyarapodást nem érdemes, s egyre inkább állatformára lel az elnyúlt sziget. Kutya alakját veszi fel, amely leroskad, ahogyan tiszta küszöb előtt a hűséges felmo- sórongy. Hason fekszik, mellső lábait oldalra félig kinyújtva, fara a két hátsón nyugszik. Lesunyt fejjel liheg, szemét ráhunyva magába zárja, ami látványként egykor mélyen bel é hatolt. Vár, hiszi, hogy a gazda visszatalál. Beledől a kikapart gödörbe, szóvá változtatja a jelentéstelenséget, mint aki vizet ivott már, de táplálékot falni időt szükséges hosszasan gyűjteni. Meghatározza a meg- határozatlant.
