Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 5. szám - Szarka Mándity Krisztina: Benes József modern realizmusa Zentán
6 Benes József zentai műveinek jelentős része az 1960-as évekre datálható. A művésztelep első évtizedében a zentai motívumok festése volt általánosan jellemző, Benes esetében ez leginkább egy-egy Tisza-parti mozzanatot jelent. A folyótól és környezetétől persze a későbbiekben sem tudott, és nem is akart elszakadni. Tisza-part 4 , Két part között 5 , Fekete part 6 , Szakadékos part – néhány jellemző képcím a hatvanas évek elejéről. Látszólag témák és technikák számtalan variánsáról van szó, de alaposabban megfigyelve egy-egy képet, láthatjuk, hogy csupán a kiindulópont azonos, a megoldás mindig más. Két alkotás is viseli a Szakadékos part címet, kékeszöld égbolt alatt húzódó súlyos, vaskos földrétegeket látunk az egyiken 7 , a másik pedig a víz melletti szakadékot ábrázolja 8 . Azonos cím, más-más téma és festői probléma, hiszen az első kép Benes informellel való ismerkedésének tanúja, míg a másik az akvarellfestés technikájának nehézségével szembesíti az alkotót és a befogadót egyaránt. Viszonylag szegényes szín- és motívumkészlet alkalmazásával gazdag értelmezési lehetőséggel rendelkező képek születnek ebben az időszakban. A szakadékos part fölött megjelenik a telihold ( Folyópart holdfényben 9 , Telihold a szántók fölött 10 ), majd egyre hangsúlyosabbá válik a két part ( Két part között 11 , Hullámos völgy és nap 12 ), fölötte pedig a holdat egy lebegő, kéz- és lábfej nélküli robusztus alak helyettesíti, vagy éppen a hold takarja, esetleg pótolja a figura fejét ( Lehajtott fejű 13 ). A Tisza télen 14 című műve áll a legközelebb azokhoz a Tisza-part ciklushoz tartozó alkotásokhoz, amelyekről Tolnai Ottó az Új Symposion első évfolyamának 6–7. számában ír. „Benes a folyónál a statikumot keresi. Ezt a választást igen összetett- nek, mondhatnám, csodálatosnak tartom. És talán nem tévednénk, ha mégis egyszerűen filozofikus festőnek neveznénk, ellentétben éppen azokkal a festőkkel, akik éppen ezt vász- non vagy papíron deklarálják.” 15 Talán éppen a statikum keresése miatt láthatjuk rendkívül kiegyensúlyozottnak Benes téli Tiszáját, egy nyugtalan folyó egyetlen részletét tudja a durva, goromba festékcsomók és a lágy, finom vonalak ellentétével úgy megragadni, hogy azt áll(and)ónak érezzük. Benes Józsefnek nem célja a gyönyörködtetés, ő ugyanis sohasem áll meg a felszínnél, bátran néz szembe a mélyebb rétegekkel, és állít emléket a folyóhoz kapcsolódó tragikus természeti vagy történelmi eseményeknek ( Áldozat 16 , Valamit 4 Tisza-part 1960. Akvarell, 29×41 cm. Zentai Városi Múzeum (4. kép) 5 Két part között , 1960. Akvarell, 29×41 cm. Zentai Városi Múzeum (6. kép) 6 Fekete part , 1960. Akvarell, 29×41 cm. Zentai Városi Múzeum (2. kép) 7 Szakadékos part , 1963. Olaj, vászon, 34×50 cm. Zentai Városi Múzeum (1. kép) 8 Szakadékos part , 1960 k. Akvarell, 24 ×35 cm. Zentai Városi Múzeum (3. kép) 9 Folyópart holdfényben , 1960 k. Akvarell, 19,5 ×25 cm. Zentai Városi Múzeum 10 Telihold a szántók fölött , 1960 k. Akvarell, 29×41 cm. Zentai Városi Múzeum 11 lsd. 5. lábjegyzet 12 Hullámos völgy és nap , 1965 k. Linómetszet, 38 ×54 cm. Zentai Városi Múzeum 13 Lehajtott fejű , 1965 k. Linómetszet, 38 ×54 cm. Zentai Városi Múzeum 14 A Tisza télen , 1962. Olaj, vászon. 60 ×76 cm. Zentai Városi Múzeum (5. kép) 15 Tolnai Ottó: Adalékok Benes József festészetéhez. In: Új Symposion, 1965. 6–7. szám. 18. 16 Áldozat , 1965. Linómetszet, 27×34 cm. Zentai Városi Múzeum (8. kép)
